A Han-korszaktól kezdve megélénkült a kereskedelem az arabokkal és a perzsákkal. Talán ezekben az időkben kerültek a jázminok is Kínába.

Az indiai jázminnal gyakran látható, illatos virágú kúszócserje, Közép-Kína kertjeiben. Egész nyáron át virít és minden nap tömegesen szedik bimbóit. Egyedül Fucsien tartományban évente közel másfél millió kg jázminvirágot használnak a híres zöld jázmintea illatosítására.

A közönséges fehér jázmin erőteljes kúszócserje, valószínűleg Perzsiából származik. Nagy, fehér, illatos virágai nyáron nyílnak, gyakori dísznövény a délibb tartományokban. Mindkét faj virágjából értékes jázminolajat is nyernek.

A jázminok népszerűségük csúcsára a Ming-korban érkeztek el, különösen Kuangtung tartomány székhelyén, Kantonban. Környékén a jázminültetvények hosszan követték a Gyöngy-folyót. A virágok sok embernek adott munkát, haj és ruhadíszeket vagy alkalmi ékítményeket fűztek belőlük.

A szirmokból ma is bőr és hajápoló olajokat, parfümöket készítenek. A virágokat italok, ételek illatosítására használják. A hőségben régebben a vendég ágya köré jázminvirágot hintettek, és a lakomák idején jázminból készült labdacsokat használtak a fáradtság és csömör elűzésére.

Európában is jól ismert dísznövény a téli jázmin. Kecses, ívesen hajló zöld ágain kora tavasszal nyílnak az élénksárga virágok. Kínában őshonos neve: jing-csun vagyis a tavasz üdvözlete. Nyugat Kína hegyvidékén még számos vad jázminfaj él.

Közeli rokon, régi kerti növény a zöldkérgű aranyfa, amely felálló vesszejű, erőteljes cserje. Kínai neve: csin-csung, „aranycsengő”. Társai közül legkésőbb virágzik, áprilisban. Az aranyfák lombfakadás előtti nyílásuk, télállóságuk és könnyű szaporításuk miatt Európában is gyakori dísznövények.