Ha a föld összetömörödött, ha a meszes víztől a talajunk lúgos kémhatásúra változott, és már kirakódott a mész a földfelszínre vagy a cserépre, mikor nagyon megbokrosodott, kinőtte a virágcserepet, és a gyökerei teljesen átszőtték a talajt. Általános szabályt azonban az átültetés időpontjára, gyakoriságára nem kaphatunk.

Ez a munkafolyamat a helyszíntől, növényünk méretétől függ, fajonként változó. Mikor a gyökérzet kinő a föld felszínéra, amikor kis cserépbe ültetett növényünk hirtelen megnő, vagy a gyökerek a cserép alján lévő nyíláson kibújik, akkor már sürgősen át kell ültetni növényeinket. Az új cserép csak 1-2 cm-rel legyen nagyobb a réginél. Mikor kiemeljük a növényt addigi edényből, nézzük meg, van-e hiba a gyökérzeten. A sérült, beteg részeket éles eszközzel úgy távolítsuk el, hogy az ép részből is vágjunk le a földlabdáról.

Ha egészséges, jól gyökeresedett sarjakat találunk, most célszerű leválasztanunk. Általában tél végén szokás az átültetést elvégezni, de a legtöbb növényt márciustól szeptemberig átültethetjük. Szerencsés dolog tavasszal azokat a növényeket átcserepezni, amelyeknek télen van nyugalmi ideje. A nyáron pihenő fajok számára, mint pl. a kalla, az átültetés optimális időpontja ősszel van.

Ha hagyományos agyagcserepet használunk, azt az átültetés előtt mindig áztassuk vízbe. A cserép vízelvezető nyílása fölé tegyünk törött cserépdarabokat úgy, hogy a víz elszivároghasson, de a talaj ne mosódjon ki a cserépből. Hatékonyabb ennél a megoldásnál, mikor a cserép alján vízelvezető réteget alakítunk ki.

Ez 1-2 cm vastagságú agyag-granulátum vagy kavicsréteg a cserépben, fölötte vízáteresztő geo-textíliával, mely a talajt nem engedi lemosódni az elszivárgást biztosító alsó réteg hézagaiba. Az ültetés mélysége legyen azonos a régivel. Minden esetben bőséges öntözéssel gondoskodjunk az átültetett növényről.