kertekben gyakori, közkedvelt díszcserje. Franciaország délkeleti részén és az Alpok vidékén elterjedt, nálunk elvadultan is megtalálható.

A hosszú nyelű, erezett levelei hármasával állnak. A levélkék hegyesen elliptikusak, ép szélűek, színükön sötétzöldek, a hátoldalán szürkés-zöldek.

Az édes ízű, aranysárga virágok nagy, lecsüngő, levéltelen fürtökben helyezkednek el, melyek május-júniusban virágzanak. A tavasz „aranya” szépségével már az ókorban felhívta magára a figyelmet.

Az aranyeső fája fénylő, sárga, gyűrűzött, finomabb famunkákra használják. A növény minden része, különösen a fiatal kérge és a magja keserű, mérgező hatású, citizin nevű alkaloidot tartalmaz, mely hashajtó, hánytató és a légzőközpontot izgató, majd bénító hatású tüneteket okoznak.

Mérgezések léphetnek fel a magvak, virágok, kéregdarabok elfogyasztásakor, melynek tünetei hasmenés, hányás, hányinger, a torokban égető érzés, verejtékezés, szomjúság. Súlyosabb esetben görcsök, eszméletvesztés fordulhat elő.

A cserjét legelő kecskék a citizint a tejen keresztül kiválasztják. Az ilyen tej elfogyasztása mérgezést válthat ki, főleg a gyerekeknél.

A különböző zanót fajok főleg a mediterrán vidékeken honosak. Nálunk homok-pusztákon, erdős tájakon, napos lejtőkön honos aprócserjék, magvaikban szintén keserű ízű citizint tartalmaznak.