Ez a kúszócserje 1597 óta van kultúrában. Azóta használják falak, házak, kerítések, oszlopok befuttatására.

A görögfolyondár, amit görögtekercsnek is hívnak, kérgében cserzőanyagok, galluszsav és különböző cukrok találhatók. Ezeken kívül egy erős hatású szívglükozidot, periplocint és olajat tartalmaz. Közeli rokona a keskenylevelű görögfolyondár. A Közép-Európában is termesztett kínai görögfolyondár télálló. Az afrikai fekete görögfolyondár testnedvét nyílméregként használják.

Vízfolyások mentén, ligeterdőkben, cserjésekben és erdőszéleken fordul elő. Laza, tápanyagban gazdag talajt, napos meleg helyet kedveli, július-augusztusban virágzik.

A görögfolyondár lombhullató 5-15 méterre is felkapaszkodó cserje, többnyire csavarodó, vörösbarna, repedező kérgű, deres hajtásokkal.

Levelei egyszerűek, rövid nyelűek, tojásdad vagy lándzsa alakúak, ép szélűek és szőrösek, melyek egészen a lomhullásig zöldek maradnak.

Virága kívül zöldes, belül szennyes-lila, egy levélhónalji vagy végálló sátorvirágzatban csoportosul. A csésze harang alakú, kívül hosszú fehér szőrös. A sziromlevelek csak a tövükön nőttek össze, szélükön vissza-gyűröttek, felül szőrösek, alul kopaszok.

A termése sima, barna, melyek 5-12 cm hosszúak, megnyúlt hengeresek. A magok is megnyúlt hengeresek, feketés-barnák.