Január első napjaiban már felhangzik általában két hangból álló éneke, a „ti-cső” kiáltás. A madár különösen tavasszal szerez érdemeket a növényvédelem terén, mivel fiókáit főként hernyókkal táplálja. A levelekről és az ágakról összegyűjti a levéltetveket és más rovarokat is.

Ismertetőjegyei: a szénfekete fejmintázat, a fehér arcfoltok és a sárga has együttese összetéveszthetetlenné teszik a széncinegét. A hímnél széles fekete csík húzódik a toroktól a hasig, a nősténynél ez csík keskenyebb, és átlagosabban is elmosódottabbak a színek, akárcsak a fiatal madárnál.

A széncinege állandó madarunk. A hím már tél vége felé megjelöli a területét énekével, és udvarol a nősténynek. A kb. két hétig tartó költés áprilisban kezdődik, a 6-10 fiókáról mindkét szülő gondoskodik. Június elején gyakran sor kerül a második költésre is.

A széncinege étlapja eléggé változatos. A nyári hónapokban rovarokkal és lárvákkal táplálkozik, télen kiegészíti növényi táplálékkal is, pl. diófélékkel és magvakkal.

Hálásan elfogadja az emberi segítséget. Költőládákban költi ki a tojásokat, és felkeresi az etetőket, ahol napraforgót és földimogyorót csemegéznek.

A költőládákat már szeptemberben takarítsuk ki. Hideg téli napokon a cinegék menedéknek használják.