Ginkgo biloba: Páfrányfenyő

Ez a növény nem örökzöld, nem is tűlevelű mégis a fenyők között említjük. Egyedi formájú kétkaréjos levelei tavasszal élénk világoszölden díszlenek a kúpos alakú, laza ágrendszerű formás fán. Különleges őszi színhatását a citromsárga lombozat adja, ami igen megnyerő látvány. Ebben a levélzetben rejlik a gyógyhatás, amit a gyógyászat széles körben alkalmaz sebgyógyításra, gyulladás-csökkentésre. Nagyon életerős fajról van szó, de napos és tápdús környezetben tartsuk, ott igazi szépség.

A kínai származású páfrányfenyő akár 40 méterre is megnő, ezzel a termettel igazán szép látvány, legyen a korona kúpos vagy szabálytalanul szétterülő. Kétlaki növény, magja éretten sárga ringlóra emlékeztet, héja fehéres-hamvas.

Japánul a ginkyo: ezüstbarack. A lehullott mag húsos külső burka kellemetlen szagú,de csontárszerű, édes belű magját étkezésre is felhasználják. A termő példányok nem túlzottan kedveltek, mivel a termés hullásakor nagyon szemetelnek, ezért a magvetés helyett - amikor is nem tudják szétválasztani a termős és porzós példányokat -, inkább a hajtásdugvánnyal vagy oltással, szemzéssel szaporított porzós egyedeket használják kiültetésre.

A közepesen szárazságtűrő faj a városi szennyezett levegőt is jól tűri, mindemellett jó fagytűrő. Gyűjteményes kertekbe magányosan érdemes ültetni, az oszlopos változatok utcai fásításra is alkalmasak.