Régen a falusi kertek elmaradhatatlan virága volt. Igénytelenségében és színkavalkádjában, folyton nyíló virágai elbűvölő jelenség volt. Ma már aligha hiányozhat akár a balkonládákból, akár a kertek szegélyvirágaként, vagy imitt- amott bűbájosan felbukkanó dísznövényként.

Aki nem vetett még, vagy nem ültetett palántát, nem is tudja, mit veszített.

Íme hát e nemes egyszerűség vetése, gondozása.

Szaporítás történhet magról. Februártól-áprilisig vethetjük magjait, palántáit pedig április végén ültethetjük ki a szabadba. Megfelelő teleltetés esetén, a telet átvészelő növények már május derekán virágokat hozhatnak.

Apró magjait sekélyen, vagy csak szétszórva a kívánt helyre vetjük. Ám, ha magunk nem szeretnénk ezzel bajlódni,akkor vásárolhatunk kedvünkre olyan színű, magasságú fajtákat, amilyeneket szeretnénk.

A törpe oroszlánszájat ültetőládákba a legideálisabb ültetni, mivel kevesebb, mint 30 centiméter magasra nőnek. A közepes oroszlánszáj 30 – 60 centiméter közötti magasságot ér el és szegélyvirágként, valamint vágott virágként is használható.  A magas oroszlánszáj akár 120 centiméter magasra is megnőhet, elsődlegesen pedig vágott virágként használják, de a kert újra beültetésére is alkalmas. Ezen kívül az oroszlánszájnak számos kúszó változata is van, melyek főként kontérekben és függő virágkosarakban mutatnak jól.

Erős napfényben virágzik a leginkább, de a világos, félárnyékos helyeken is jól megél. A legjobb eredményért legalább napi négy-öt óra közvetlen napfényt igényel. Az oroszlánszájat nedves, jó vízelvezető képességgel rendelkező talajba kell ültetni; nem igazán kedveli a vizenyős környezetet. Az enyhén savas talaj tökéletesen megfelel. Átültetés esetén kiegyensúlyozott százalékarányú műtrágya használata javasolt (pl. 10-10-10). Az oroszlánszáj körülbelül 2,5 cm vizet igényel hetente. Tehát nem igényel sok vizet, és a pangó vizet sem szereti. Ezért, ha balkonládába, vagy cserépbe ültetjük, vigyázzunk, hogy legyen lehetősége a felesleges víz elszivárgására. Máskülönben növénykénk kipusztul.

Egynyári növény, egyáltalán nem bírja a fagyokat. De ha betakargatjuk, előfordulhat, hogy kibírja a telet.

Érdekessége, hogy, amikor elvirágzik s miután a virága elszárad, hátrahagyja a magházát, s akkor egy furcsa, különös alakot ölt, ugyanis az elszáradt tátika magháza koponyára emlékeztet.

A tátika hajlamos számos gombás betegségre. Ha megfelelő a legáramlás a kertben, kerüljük a felülről való öntözést, a virágoskertet pedig folyamatosan tisztán és rendben tartjuk, ezzel jó eséllyel elkerülhetjük ezt a problémát.