És valóban, ez a csonthéjas termést hozó fa, a tavasszal legkorábban virágzók egyike.

Fehér- rózsaszín virágai a tavaszi kisebb fagyokat is kibírja és ellenáll a vizet árasztó tavaszi szélnek is. Pompás látványt nyújt és termése is azok közé tartozik, melyet egészségünk megóvása érdekében fogyasztunk.

Ültessünk hát, mert meglepően könnyű a gondozása.

A mandulafa - Prunus amygdalus - Meleget és napsütést kedvelő, nem igényes fa, jól elviseli a szárazságot, nem él meg viszont a pangó talajvizes, mély fekvésű területeken. Különösen kedveli a meszes talajokat. Ültetéskor tehát gondoskodjunk erről és arról is, hogy 3 évre megfelelő mennyiségű szerves tápanyag kerüljön az ültetőgödörbe. Ha már viszonylag függőlegesen áll és a szemzés, vagy az oltás helye is a föld felszíne fölött van, akkor kezdődhet a beiszapolás. Ez nagyon fontos minden fa és cserje esetében.

A mandulának felnyíló csonthéjas termése van. Éréskor a termés külső és középső terméshéja felreped és kihull a csontár. A sárgás vagy barnás csontár fala a csonthéj, amely lényegében a termés valódi, belső terméshéja. A csontárban fejlődött magot vékony barnás színű maghéj fedi. A minősített árufajták magja kellemesen édeskés, a keserű magbelű fajták és magoncok csak gyógyszer és illatipari célokra vagy alanynak alkalmasak.

Rendszertelenül terem, mert télen és tavasszal gyakran elpusztítja virágrügyeit a fagy. Különösen veszélyes jelenség az, hogy a virágrügyek a január-februári átmeneti felmelegedés hatására duzzadni kezdenek; ha ezt ismét lehűlés követi, akkor a rügyek nagy valószínűséggel elfagynak. Ezen azzal lehet segíteni, hogy a korai virágzást - például a fák törzsének meszelésével vagy erre alkalmas vegyszerek kipermetezésével - késleltetjük, illetve későn virágzó fajtákat ültetünk.

A rendszertelen termés másik oka az, hogy a mandulafajták önmeddőek, Vagyis egy más fajtájú fa virágporára van szükség a virágok megtermékenyüléséhez. Ha nincs a közelben virágport adó másik mandulafa, akkor nemigen számíthatunk jelentős termésre. Némi pesszimizmussal azt kell mondanom, hogy öt évből egy évben számíthatunk teljes termésre; három évben meg kell elégednünk a közepes terméssel, és egy évben terméskiesésre kell számolnunk.

A fácskákat négy éven keresztül alakító metszésben kell részesíteni. Így laza, kissé szabálytalan korona alakul ki. A termőre fordulás után már csak ritkító metszésre lesz szükség. Az erős metszés hatására új ágak törnek elő a koronabél, de gyakori az ennek hatására bekövetkező mézgásodás is. Ezért az ágvágó fűrésszel bánjunk óvatosan, és a mézgafolyásokat kezeljük gondosan.