A bodzának -Sambucus - két fajtája van, a fekete bodza - Sambucus nigra - , és a gyalog bodza, vagy más néven földi bodza. Ez utóbbi enyhén mérgező, a bogyók fogyasztása hányást, hasmenést, látászavarokat okozhat. Mérgező hatását nem olyan rég fedezték fel, mivel nagyanyáink még lekvárt is főztek belőle.

Az ehető bodza, azaz a fekete bodza akár 3 – 10 m magasra megnövő bokor, vagy fa, bár a fa méretet csak a legjobb termőhelyeken éri el. Az ágai lefelé hajlók, széttörve a belsejük szivacsos. A virágok szétosztva az egész bokron megtalálhatók, a termések lefelé csüngők. A növény virága és termése ehető, a többi része ennek is mérgező.

A mérgező gyalogbodza ezzel szemben nem fásszárú, hanem lágyszárú, sokkal kisebb növény. Az ágai felfelé állnak, a virágok az ágak végén, a növény tetején helyezkednek el és a portokok pirosak, a növény termése is felfelé áll. Az ehető bodza virágában nincs piros szín, csak fehér és sárga.

A bodza az üde tápanyagban, szervesanyagban dús jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Az árokpartok, vízpartok magasabb részein, ahol már pangóvíz nem található. A szervesanyagfeldúsulásokon, erdõszéleken, ahol nagy a talaj tápanyagtartalma. A pangó vízre nagyon érzékeny. Pár napos levegőtlen körülmények a bokor pusztulását okozzák, abban az esetben, ha a teljes talajszelvény telítődik vízzel, pl. árvíz belvíz, mély fekvésű területeken. Azonban a csapadék hiány is nagy probléma. A növény nagyok sok mindent túlél.

Gyógyászati célokra a korai virágokat takarítják be, amikor a virágok 75% van már kivirágozva. A betakarítás csak szépidőben kell, hogy történjen, mikor már felszáradt a harmat, óvatosan ollóval az elágazások kezdeténél kell a virágernyőket lecsípni. A virágernyőket erős napon kell szárítani - így megtartja a virág a szép fehér-krém színét -, a virágaival felfele fordítva, vékony rétegben, letakarva. Az így előállított termék aromás, jó illatú, és finom lesz.

Aki ínyenc a virág ernyőjét édes palacsinta tésztába mártja és forró olajban süti ki. Ropogós  és igazán kellemes ízű csemege válik belőle.

Erős izzasztó hatású ezért lázcsillapításra használják. A bodza virága ezen kívül még vízhajtó, hashajtó, vértisztító és köhögéscsillapító. Gyenge alkoholos kivonatban még idegcsillapítóként is használják. Külsőleg használva pedig fertőtlenítő hatású.

A bodzafa könnyen megmunkálható, de manapság nem használják, és régen is csak bizonyos speciális tárgyakat készítettek belőle. Ennek legfőbb oka, hogy az ágak belsejében jellegzetes, puha, szivacsszerű rész, a bodzabél húzódik végig. Ezt a szivacsos részt eltávolítva (hagyományosan forró dróttal égették, piszkálták ki), egyszerű, üreges botot kapunk, ami számos tárgy (bodzasíp, furulya, bodzapuska) készítéséhez kiváló.

A bodza fájának fűtőértéke elenyésző. Kizárólag bodzafából úgyszólván lehetetlen tüzet rakni, egészen szárazon is alig gyullad meg, csak izzik és hamuvá omlik össze.