Jump to content

A Hosta nemzetség

2017. 06. 26. 19:05

A Hosta nemzetségben 43 faj található. Hazájuk Kelet- Ázsia. Az európai botanikusok számára akkor vált ismertté, amikor egy 1712-ben megjelent szakkönyv egy listát közöl japán növényekről. Itt két árnyékliliom is szerepel, a Joskan vulgo Giboosi és a Giboosi altera.  1780-ban Linné tanítványa tudományos nevet is adott az egyik japán fajnak. Így az árnyékliliom első tudományos neve az Aletris lett. Később a faj átkerült a Hemerocallisok közé. Kisebb jelentőségű névváltozások után 1918-ben kapták az árnyékliliomok a Hosta nevet Nickolaus Thomas Host (1761-1839) botanikus és udvari orvos tiszteletére. Egy ideig több különböző növényre is a Hosta, illetve ehhez hasonló elnevezés volt forgalomban, míg nem 1905-ben a botanikusok konszenzusra jutottak a Hosta elnevezést illetően.

Az árnyékliliom rizómás, tőlevélrózsás növény. Egyesek terjedő tövűek (pl. Hosta clausa).  Hatalmas a levelek szín- méret- és formagazdagsága. Színe és mintázata alapján lehetnek zöldek, kékek (viaszréteg), sárgák, illetve ezek színek keverékei, melyek a levél közepén vagy szélén jelennek meg, de csíkosak, cirmosak, foltosak is léteznek. Némely különleges fajtának a levélnyele színesedik, vagy a levél fonák fehéren hamvas. A levelek mérete formája és felületi textúrája is sokféle. A levél mérete a körömnyitől a kocsikerékig, alakja a keskeny, szalagszerűtől a szív- vagy kör alakig változhat. Felülete lehet gyűrt, kreppelt, a levélerek mentén mélyen besüllyedt, széle hullámos, fodros.

Tavasztól őszig különféle színekben pompáznak a kert árnyékosabb fekvésű részén. Gondozásuk nem igényel különösebb erőfeszítést.

Bár árnyékkedvelő növény, a néhány órás napsütést ő is szereti. A nap lehetőleg a reggeli, délelőtti órákban érje, mert egyes fajoknak a délutáni erős napsütés károsíthatja a leveleket. A teljesen napfénymentes helyeket sem kedveli. Jól érzi magát fák, bokrok alatt, szórt árnyékban. Általában a kék levelű fajok több árnyékot igényelnek, míg a zöld, sárga, arany színűek elviselik a hosszabb időn át tartó napsütést is. A virágzáshoz azonban jótékonyan hat mindegyiknél, ha lehetőleg a délelőtti órákban napsütést kapnak.

A virágzata is színpompás. A harang alakú, fürtben elhelyezkedő virágok színe lehet fehér, halványkék, levendula, ibolyakék, esetleg lila. Nyílási idejük, fajtától függően, nyár elejétől októberig tart.

A víz fontos az optimális növekedéshez. Hetente egyszer alaposan öntözzük meg. Ha homokos a talajunk, akkor sűrűbben is öntözzük. Akár homokos, akár agyagos, a talajtakarásra szükség van.

A csigák a legnagyobb kártevői. Kerek lyukakat rágnak a leveleken, ami nagymértékben elcsúfítja a növényt. A biológiai védekezés nem más, mint a csigák összeszedése, bár ez nem minden esetben hatékony.

A trágyázást júliusig, vagy az ültetéskor érdemes elvégezni. Mindenképpen ügyeljünk arra, hogy a levélrügyekre ne jusson műtrágya, mert az ifjú hajtás végét jelenti.

Szaporítása ősszel vagy tavasszal tőosztással történik, amikor kiássuk, és egy éles késsel szétvágjuk a gyökereket úgy, hogy minden részen legyen egy-egy alapi hajtórügy. Az elhalt, száraz, beteg részeket dobjuk el.

(Forrás: kertlap.hu)