Fontos házikerti díszzöldség: nemcsak a magas, oszlopszerű szárán növő kis káposztafejek, a kelbimbók érdekesek, de ősszel különböző színt öltő levelei, másodéves, sárga virágú tövei és becőtermései is mutatósak. Főgyökere erőteljes, dús oldalgyökerekkel mélyre (80–100 cm-re) hatol, ezért szárazságtűrő. Szára közepesen fásul, olykor 130 cm magas, tengelyszerű. Hosszú nyélen lelógó, tojás alakú, szürkészöld levelei köntösként védik a tenyészidő végére hónaljukban képződő, kicsiny, tömör fejes káposztaszerű bimbókat. Virágzati szára elérheti a 150 cm-t. Nektártartalmú vegyes beporzású virágai májusban nyílnak.
A bimbóskel nem igényes növény, szinte minden kertben megtermelhető. Mégis inkább a középkötött, kissé meszes talajok növénye. Homokon igen sokat kell öntözni. A bimbóskel vízigényes növény - jóllehet a káposztafélék között a legjobban viseli el az időszakos szárazságot. Lehetőség szerint öntözhető helyre ültessük A kertben a frissen trágyázott ágyásban kapjon helyet; különösen előnyös számára, ha a földet komposzttal gazdagítottuk. A bimbóskel ugyanis több kálit és kevesebb nitrogént igényel. Túlzott nitrogénadagolás esetén a bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Igen jelentős a növények bórigénye, ezért ajánlatos őket bórtartalmú lombtrágyával egyszer-kétszer megpermetezni.
Sok fényt igényel, ezért nem szabad sűrűn ültetni, de nem előnyös a fák árnyékában sem nevelni, mert itt nem fejlődnek ki a bimbói. Csak három- négy évenként ültessük ugyanarra helyre, nehogy a kártevői és betegségei módfelett elszaporodjanak.
A bimbóskel másodterménynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe. Előterménye lehet a zöldborsó, a retek, a fej és saláta, a spenót, a karalábé vagy a zöldhagyma. Jó módszer az is, ha a palántáit uborka- vagy zöldbabvetés közé ültetjük. Ennek kettős haszna is van: területet takarítunk meg vele, mert a palánták kezdetben igen lassan növekednek, és az uborka, illetve a bab számára szélárnyékot is nyújt a viszonylag nyurga növésű és nagy lombú bimbóskel.
Legjobb, ha magról palántázzuk. Magjait május közepén vessük cserépbe vagy ládába. Az ilyenkor vetett növények az első fagyokig ellenálló felnőtté cseperednek, sok- sok bimbóval. A magvak 5-6 nap alatt kelnek ki. A palántákat hathetes (4-5 leveles állapot) korukig nevelgessük, majd ültessük ki őket. 50-70 x 50-70 cm távolságra ültessük őket, a fajta méretétől függően.
Június 10 és július 10. között palántázhatjuk. Szeptemberben a növények csúcsát törjük le, hogy ne a növekedésre fordítsák erejüket, hanem a rózsákat fejlesszék.
