A házi rozsdafarkú - Phoenicurus ochruros - sziklás területek lakója, ennek megfelelően költ a kőbányákban, az ezek közelében levő szőlőhegyeken, de a városokban és a falvakban is. A nagyvárosok belső kerületeiben is rendszeresen fészkel. Kedveli az új lakótelepeket, különösen az építkezések környékét. Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadarunk. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel, a vonulási időszakban a bodzabokrok bogyóit is fogyasztja. Rövidtávú vonuló, a mediterráneumban telel. Kora tavasszal, hóolvadás után rögtön megjelenik a Kárpát- medencében, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya megfigyelhető. Fészkét a legkülönfélébb helyekre építi. Elfoglalja a füsti fecskék elhagyott otthonát, de egyéb szokatlan helyen is megtelepedhet: sokszor elég számára egy kis vízszintes lemez, vagy deszka, amely felülről fedett. Évente két, legfeljebb három alkalommal költ. A fészket a tojó építi fűszálakból, gyökérdarabkákból, melyet tollakkal és szőrökkel bélel. Építőanyagként olykor mesterséges anyagokat is felhasznál. A fiókákat a két szülő közösen gondozza.
A fekete rigó - Turdus merula - szélességi körtől függően a közönséges fekete rigó bizonyos területeken áttelel, míg más élőhelyeiről telente melegebb tájakra vonul. Szép énekével kellemes hangulatot teremt az erdőkben, sőt ma már akár a városokban is gyakran lehet vele találkozni.
A hím fekete rigó szinte egész teste fekete, kivéve narancssárga csőrét és szemgolyója körüli gyűrűjét, míg a nőstények és a fiókák elsősorban sötétbarna színezetűek. E madárfaj egyedei erdőkben, kertekben építi fel sárral bélelt, csésze formájú fészkét. Mindenevő, főleg rovarokat, gilisztákat, bogyókat és gyümölcsöket fogyaszt. Mindkét nem védelmezi territóriumukat és ilyenkor hevesen ellenállnak a betolakodóknak, ám telelési területükön és vándorlás közben jóval barátságosabban viselkednek egymással. A fekete rigó Svédország nemzeti madara.
A sárga rigó régiesen aranymálinkó; - Oriolus oriolus - fasorok, ligetek, ártéri erdők, kultúrtájak, erdőszélek és gyümölcsös kertek országosan elterjedt fészkelő madara. Április végén érkezik vissza afrikai szállásáról, s az utolsók szeptember elején vonulnak el tőlünk. Hosszútávú vonuló, az év nagyobb részét Afrikában tölti, még Madagaszkárra is eljut.Rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, de nem veti meg a gyümölcsöt sem. Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a hím testének többi része aranysárga, a tojó alul szürkés, finoman mintázott. A fiókák a tojóhoz hasonlítanak. Élénk színezetük ellenére a lombkoronában nem könnyű észrevenni őket. A hímek jellegzetes flótázó énekéről (a népnyelv szerint "huncut a bíró") vagy éles kiáltásuk nyomán szerezhetünk tudomást róluk. Mindig igyekszik észrevétlen maradni. Óvatos, vad és nyugtalan madár. Fajtársaival állandóan marakodik és kergetődzik, de más madarakkal is.
