Több csiga van a kertünkben, mint azt gondolnánk. Az elfogadott tudomány szerint minden megtalált csiga mellett legalább 20 lappang valahol.

A csigák mindenevők, de érthetően a zsenge, finom szöveteket részesítik előnyben.

A csigák - Gastropoda - a puhatestűek legnagyobb fajszámú osztálya. Az ide tartozó fajok száma meghaladja a 110 ezret. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasuk ellaposodott, erőteljes bőrizomtömlővel ellátott testrész, segítségével helyváltoztató mozgást végeznek. A csigák legszembetűnőbb sajátossága a csigaház, mely tulajdonképpen meszes külső váz, hozzá izmok is tapadnak. A váz – ellentétben pl. a kagylók héjteknőjével – aszimmetrikus.

Peteállapotban telelnek át. A peték fehéresek, gömbölyűek, kb. 2 mm nagyok. A lárvák 2-4 hét elteltével kelnek ki. Táplálkozni csak éjszaka vagy esős időben bújnak elő. A kifejlett csigák kétivarúak és kölcsönösen megtermékenyítik egymást. Petéiket a földben levő lyukakba vagy a kövek alá helyezik el.

A csigáknak sok ellenségük van a gerincesek között. Fogyasztják őket a tyúkalkatú madarak, a kacsák, a vakondok, a sündisznók, a cickányok, a lábatlan gyíkok stb. A petéit és lárváit a legtöbb futrinkafaj fogyasztja, a csigákban a húslegyek különleges fajai és a Phasmarhabditis hermaphrodita fonálférgek élősködnek.

A csigák feje kicsiny, rajta található a szájnyílás, fölötte pedig a tapogatók. Ez utóbbiaknak az érzékelésben van szerepük. Lábuk erőteljesen ellaposodott csúszó- vagy hasláb. A szájnyílás és a talp széle között nyílik egy exokrin mirigy, a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az araszoló mozgás során az izomzat periodikusan húzódik össze, külsőleg ez mint kontrakciós hullám jelenik meg és fut végig a haslábon. A haladó csiga mögött a megszáradt nyálka mászásnyom formájában marad meg.

A csigák között alapvetően kétféle légzési mód alakult ki: a vízben való légzés, mely kopoltyúval történik;a légkörből való légzés, mely a nedves falú, hajszálerekkel bőségesen átjárt köpenyüregtüdővel történik.

A védekezésnek többféle lehetősége is adott számunkra, bár egyik sem tökéletes.Szedhetjük őket kézzel, korán, minden reggel, vagy eső után. Kitehetünk csapdákat, csalétkeket, amivel rávehetjük a csigákat, h arra menjenek. Csalétek lehet a burgonya- és uborka darabok vizezett korpával, narancs, grapefruit, vagy citrus héj,

csalogató búvóhely lehet egy megfordított virágcserép kissé kitámasztva,

sör vagy élesztős csapda, beáztatott kutyatáp. Ezzel csak az a baj, hogy a szomszédokból is átcsalogatjuk a csigákat. Viszont, ha nem a veteményes mellé, hanem a kert egyik zugába helyezzük el, akkor még hasznos is lehet, jelentősen megritkítva ezzel a csigaállományt.