A csapadékos és párás időjárás kiváló körülményeket biztosítanak az olyan kártevőknek, mint a házatlan csiga, ami gyakorlatilag mindent szétrág a kertben, amit csak talál. Az egyik legkellemetlenebb csigafaj a spanyol házatlan csiga, aminek általában jellegzetes, vörösesbarna színe van, viszont ezen kívül még sok más színben találkozhatunk velük. A spanyol házatlan csiga azért is olyan ádáz ellensége a kerti növényeknek, mert szinte bármit megzabál és emellett nagyon gyorsan szaporodik. Ahol ez a kártevő megjelenik, ott a kertek azonnal veszélybe kerülnek.  Egyetlen lágyszárú növény sincsen biztonságban, leginkább száraz, melegebb időszakokban, illetve esős időjárás esetén számíthatunk a kártételükre.

A barna házatlan csiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és Arion lusitanicus. 1999-től kezdődően a Dunántúl nyugati és déli részéről (több helyről) erős kártételüket jelezték. A két faj példányai külső megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges. A spanyol csiga az Ibériai-félszigetről származik, az 1990-es évek elejére északon elérte Skandináviát, keleten Ausztriát. Gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga, szürke és fekete változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen. A szúrós, büdös növényeken kívül minden zöldet lerágnak, ráadásul májustól egészen a fagy beálltáig pusztítanak.

A parlagon hagyott területek és az elhanyagolt, gondozatlan kertek, vízlevezető csatornák partszegélye kiváló életteret biztosít a házatlan csigák tömeges szaporodásához, illetve a szomszédos földterületekre történő szétterjedésükhöz.

A zöld növényi részeket reszelőnyelvük segítségével elreszelik, tarrágást is végezhetnek. Nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a növényt, termést. A tárolt zöldségeket a tárolóban is megdézsmálhatják. A földalatti növényi részek is áldozatul eshetnek károsításuknak: a csigák jelenlétét öblös, üreges „kirágások” jelzik a gumókon, karógyökereken. A házatlan csigák károsítását tavasztól őszig megfigyelhetjük.

A házatlan csigák egy ill. kétnemzedékűek, a nemzedékek összefolynak a fejlődési stádiumok klímafüggősége és a hosszú tojásrakási időszak miatt. A legnagyobb mennyiségű tojást nyár végén, ősszel rakják a talaj felső rétegébe, levelek alá, a talaj felszínére. A meszes burokban lévő petékből közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek ki a fiatal csigák.

Tökéletes védekező nincs, azonban a indiai futókacsa végez a szaporulat gyérítésével, persze csak, ha szabadon mászkálhat a kertben. Ez a szárnyas képes a föld alatt lévő petéket is fellelni és vígan belakmározni.

Spanyolcsigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is.