Jump to content

A barbárok gyökere

2017. 09. 08. 09:27

A rebarbara - Rheum rhabarbarum vagy undulatum - ősi kultúrnövény, amelyet már a görögök és a rómaiak is sokra becsültek és gyógyászati célokra (emésztés szabályozása, hashajtás, máj- és epebajok ellen) használták.A rebarbara nemzetség őshazája Ázsia, pontosabban Észak- Kína, Mongólia és Tibet magasan fekvő vidéke. Innen került Európába, ahol egyes fajainak gyökerét gyógynövényként használták.

Anglián és Németországon keresztül került Európába, ahol először csak dísznövényként ismerték, majd a XVIII. századtól zöldségként is termeszteni kezdték.

Hidegtűrő, 10-12 °C-on is jól tenyészik, a humuszban gazdag, jó vízellátottságú talajt és félárnyékot kedveli, viszonylag igénytelen. Azonban,ha azt akarjuk, hogy virágozzon, hogy magot teremjen, akkor vethetjük naposabb helyre is. Feltétlenül locsolást igényel kis palánta korától, késő őszig, mivel hatalmas levelei nagy párolgási felületet biztosítanak a növénynek.

Mielőtt palántáznák, érdemes alaposan megtrágyázni a földet.

A rebarbara évelő növény,hatalmas leveleinek köszönhetően óriási bokrot növeszt. Föld alatti gyöktörzse nagy, 3-4 kg-os is lehet. 6-7 évig jól hajt, de akár 20 évig is elél. A gyöktörzsből kora tavasszal húsznál több hajtás nő, melyekből levél tőrózsa és magas, 120-150 cm-es magszál fejlődik. Hatalmas, szív alakú, zöld, fodros vagy hullámos szélű levelei és meghúsosodott pirosas levélnyelei teszik látványos kerti dísznövénnyé. Tőlevelei 40 cm-nél is nagyobbra nőnek, az értékes levélnyelek pedig 30-60 cm hosszúak, 3-6 cm szélesek, belső, egyenes szárrészük mélyvörös, domború felülete zöld, de vannak zöld levélnyelű és kívül- belül pirosas változatai is. Mindig csak néhány (3-4) levelet törjünk le, azt is kézzel és az alsókat. Ezzel elérjük, hogy mindig friss szárak kerüljenek az asztalunkra és a növényt sem “zsákmányoljuk” ki. A legjobb a hajnali vagy kora reggeli órák. Hetente maximum kétszer szedjünk levelet, a 20 cm körüli levélnyél a legízletesebb.

Az első évben érdemes hagyni, megerősödni a tövet, így csak a második vagy a harmadik évtől szedhetjük a leveleket.

   Jellegzetesen fanyar, savanykás ízét magas almasav-, citromsav- és oxálsav- tartalma határozza meg. Hasznos növényi rostokat, tartalmaz, továbbá értékes cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat. A vitaminok közül pedig bőségesen van benne A-, B1-, B2- és C - vitamin és niacin. Ásványi anyagai közül kiemelkedően sok kálium, kalcium, foszfor, magnézium, vas és szelén benne.

Étkezési célra csak a meghúsosodott levélnyél alkalmas. Fogyasztásánál is figyelembe kell venni egészségi hatásait: A rebarbarának két olyan összetevője van, ami miatt fogyasztása mértékkel és óvatossággal javasolható: a már említett sóska sav (oxálsav) és az antrakinonok. Az antrakinon vegyületek főként a levelekben találhatók, ezért csak a szárakat együk meg, a leveles hajtásrészeket bőséges ráhagyással vágjuk le. Mindkét vegyületre igaz, hogy minél idősebb a növény, annál több található benne belőlük. A pirosas szárúak kevesebb oxálsavat tartalmaznak, kellemesebb ízűek.

Gyümölcshöz hasonlóan kompótnak, lekvárnak, szörpnek, ivólének, sőt bornak is használják tőlünk északabbra, ahol kevesebb gyümölcs érik be.Levélnyele meglehetősen rostos, ezért külső rétegét a spárgához hasonlóan mindig meg kell hámozni, majd célszerű 2-3 cm-es felvágni.

(Forrás: aprosef.hu)