Jump to content

A japánbirs

2017. 10. 14. 08:28

Japánbirs, Chaenomeles nemzetség Japánból került Európába 1869-ben. Nálunk leginkább ismert a japánbirs illetve a pompás birs, és azok hibridjei. Közkedvelt lombhullató díszcserje.

Kora tavasszal, már márciusban megjelennek a bimbók, melyek hamarosan ki is fakadnak. Virágai általában 6 virág egy csomóban, rózsaszín vagy tégla vörös színben. Csak ez után kezdenek el fejlődni a kezdetben bordó szélű levelek. Ezek fényesek, tojásdad alakúak.

A fiatal növények még nem hoznak sok virágot, de a következő években busásan megjutalmaz bennünket pompázatos látvánnyal. Némelyik virága steril, de a csészeszerű vacok jelzi, hogy ott gyümölcs fog fejlődni.

Sűrű, szövevényes ágrendszerű cserje, ezért kiválóan alkalmas védő sövénynek. Azonban jellemző rájuk, hogy hajtásukon végálló tövisek nőnek, amik védelmet nyújthatnak a kis énekes madaraknak.

Magassága elérheti a 1,5- 2 métert. Terebélyességét metszéssel lehet kordában tartani. Napos és félárnyékos helyen egyaránt jól érzi magát. A talaj ne tartalmazzon sok meszet, mert nehezebben fejlődik, vagy a levelei megsárgulnak. Szeptemberben már érett almára emlékeztető termést hoz, ha szerencsénk van. Azonban nem ajánlatos beleharapni, mert egyrészt nagyon kemény, másrészt fanyar. De lekvárnak, dzsemnek kiválóan alkalmas, csak hosszabb ideig kell főzni.

Virágzás után metszéssel sarkallhatjuk növényünket új hajtásokra, melyek a másik évben virágokat hoznak. A sűrű ágrendszerben végezhetünk ifjítást is úgy, hogy kivágjuk az elöregedett ágakat vagy az ágrendszer 1/3 részét.

Hajtatással, tőosztással vagy magról is szaporíthatjuk.

Kártevői leginkább a levéltetvek.

(Forrás: hobbikerteszet.hu)