Hazai kertekbe körülbelül a XIX. századtól került be, nem csak gyümölcsként, de tüskés védősövényként is kedvelt. Az amerikai növénynemesítők munkája során a tüskétlen szedrek megjelenése kezdett tért hódítani, ami nagyon fellendítette termesztését.

Többnyire fás szárú növények szárnyasan összetett levelekkel, több méteres, horgos tüskékkel borított, ívesen lehajló hajtásokkal. Apró, húsos, csonthéjas terméseik a kúpos vackon csoportosan elhelyezkedve jellegzetes „szedertermést” alkotnak. Virágaik a Rosoideae alcsaládra jellemző módon sugaras szimmetriájúak, öttagúak ,a csésze-, illetve sziromlevelek száma 5, valamint a porzók és a termőlevelek száma sok.

A szeder kúszónövény és 0.5-3 m magasra nő. A tüskék elősegítik a növény biztonságos növekedését és védenek a kártevők ellen.A szárai fajta szerint idővel többé-kevésbé tövisessé válnak és fásulnak.Nagyon hasonló hozzá a kövi szeder, illetve a hamvas szeder (más néven seregély- vagy koldusszeder, Rubus caesius), mely kékesebb, hamvasabb, kevésbé fényes bogyókat terem.

A változatos szederformák léte annak köszönhető, hogy a szederfajták természetes körülmények között is könnyen kereszteződnek, és stabil hibrideket képeznek megtermékenyülés nélkül is termést és magokat hoznak. Vagyis ezen növények gyakorlatilag önmaguk klónozásával tudnak szaporodni.Vadon, erdőszélen, árokparton, félárnyékos, ligetes helyen tenyészik. A tápanyagdús, jó csapadék ellátottságú, humuszos talajt kedveli, a fagyot jól bírja.

A második évben a termőhajtás 20-40 virágot hordoz, melyek nagyok, fehér vagy halvány rózsaszínű szirmúak, bőséges nektárforrással csalogatják az őket beporzó rovarokat. Májustól augusztusig virágzik, és augusztustól októberig először zöld, majd fokozatosan piruló, végül feketévé érik a termése. A szeder bogyója nem valódi bogyó, hanem csonthéjas terméscsoport, akárcsak a málnánál. Különbség viszont, hogy a szeder éretten nem válik le az azt hordozó, fogyasztható vacokkúpról.

A szeder tápanyagtartalma nagyon hasonlít a málnáéhoz, de szénhidrát- és növény rost- illetve pektintartalma nagyobb, C-vitamin- és gyümölcssav-tartalma pedig valamivel alacsonyabb. A legnagyobb különbség íz-, aroma- és színanyagaiban van, dúskál az antioxidáns flavonoidokban. Az ásványi anyagok közül 196 mg kálium, 32 mg kalcium, 21 mg foszfor, 20 mg magnézium, kb. 1 mg mangán, fél mg vas, valamint réz van .Sok A- vitamin, 21 mg C- vitamin, folsav, valamint némi B1-, B6-vitamin, riboflavin, pantoténsav, niacin is van benne.

Főzete nagyon jó gyulladásgátló, öblögető, gargalizáló. Vérnyomáscsökkentő hatása is jelentős.Mivel magas a vas és a C- vitamin tartalma,ezért vérképző hatása is van.

Fogyasszuk nyersen,eltehetjük lekvárnak,jamnek, készíthetünk belőle szörpöt és mivel magas a cukortartalma,ezért bort is.