“  ...Rózsa, rózsa labda rózsa levele
Csak egy legényt neveltek a kedvemre,
Azt is azért nevelték a kedvemre,
Kék a szeme göndör haja fekete…”- mondja a népdal.

Ez a valóban elbűvölő cserje őshonos nálunk, ezért gondozása is nagyon egyszerű.

Ez az igen népszerű lombhullató dísznövény már a 16. században megvetette lábát Európa kertjeiben, parkjaiban, ami nem véletlen, hiszen több héten át tartó dús virágzása fenséges látványt nyújt.

Szemetgyönyörködtető viráglabdája vonzza a hasznos rovarokat, szinte egész évben díszít, hiszen a májusi virágzás után, megjelenek az élénkpiros bogyók, amelyeket a madarak is szívesen fogyasztanak, majd ősszel a lombozat vöröses pirosra vált, amely szintén egy feltűnő színfolt lesz kertünkben.

Magassága elérheti akár a négy métert is, és szélessége sem marad el ettől, így csak nagyobb kertekben érdemes telepíteni.

 Három fajta közül választhatunk a kertészetben A Compactum, ritkább fajta, magassága mindössze egy méter így kisebb kertekben is előszeretettel ültetik, viszont rendkívül bő virágtermése van.

A Nanum pedig a család legkisebb tagja mindössze 50 cm magasra nő, de alig hoz virágot és termést, ám télen a levélzete narancssárga színre vált.

A Roseum, amely labdarózsa néven ismert a kertészek körében. Ennek a fajtának van a legsűrűbb tömött fehér virágzata, gyakran Sterile néven is árusítják.  A Roseumnak nincsenek bogyótermései, viszont a fehér virágok idővel halvány rózsaszín színben tündökölnek.

Felálló szárú, gyors növekedésű cserje, vagy kisebb fa.  Sekélyen gyökerezik, számos gyökérsarjat növeszt. Kérge sárgásszürke, hosszanti irányban repedezett. Átellenesen álló, hosszú nyelű levelei a juharéhoz hasonló széles tojásdadok, 3 (ritkábban 5) karéjjal. A levelek válla lekerekített vagy gyengén szíves, széle egyenlőtlenül fogazott. Felül simák, kopaszak, világoszöldek, a fonákjuk szürkészöld, pelyhesen szőrös.

Az 5 pártacimpájú virágok laza, gazdagon ágas, végálló lapos bogernyőben nyílnak. A sárgás árnyalatú, apró, termős virágokat nagy (2,5 centiméteres) mutatós, hófehér meddő virágok veszik körül. A termős virágok sajátos illata vonzza a legyeket.

Termése borsónyi, gömb alakú, üvegesen fénylő piros, húsos, csonthéjas.

A kányabangita nyirkos, meszes, humuszos talajon nő, árnyékos helyen, cserjésekben, ártéri és ligeterdőkben, olykor tölgyesekben. A síkságoktól az Alpokig, 1400 méter magasságig megtalálható. Termése a beporzás után gyorsan kifejlődik; gyakran egy időben láthatók ágain virágok és érett termések. A termés nyersen élvezhetetlen ízű, olyannyira, hogy amíg találnak mást, még a madarak is elkerülik — télen azonban, amikor nagy a hó és a hideg a fenyőrigók azért elfogyasztják. Betegségekre nem érzékeny, a kártevők közül a levéltetvek gyakran célba veszik. Szaporítani dugványozással lehet zöld, vagy félfás dugvánnyal.