A vadalma erdős, bokros részek, legelőszélek, a mezőgazdasági kultúrák eróziós térségeinek jellegzetes, magányosan élő fája. A nemes almának - mely Szabolcsban tömegesen termett, de az egész ország területén otthonos - az őse, illetve szülőanyja.
E ritka erdei gyümölcsfajunk szálanként fordul elő, példányai egymástól izolálódtak.
Szárazságtűrő, fényigényes fafaj. Főleg a középhegységi karszterdőkben és száraz tölgyesekben fordul elő. Talajban nem válogat. Homokos, törmelékes vagy sziklás és szikes talajokon is megtalálható. Rövid életű fa, 30-35 évig él. A kifejlett vadalmafa jellemző magassága 5–10 m. Törzse általában rövid és sokszor görbe, illetve csavarodott, kérge szürkésbarna, repedezett, pikkelyes, de a vadkörte kérgénél világosabb és simább. Lombkoronája nagyon sűrű, ágrendszere szabálytalan, fiatalon felfelé törő, idősebb korában azonban sokszor visszahajló; az ágak gyakran tövisesek.
Levelei tojásdadok, fűrészes szélűek, alul molyhosak.
Virágai április- májusban virítanak. A szirmok rózsaszerűek, a porzók sárgák.
Fája. Szórt likacsú, színes gesztű, kemény, nehéz. Szijácsa széles vörösesfehér, gesztje vörösbarna. Az évgyűrűi elmosódottak, hullámosak. Nehezen megmunkálható fáját a bútor- és esztergályos kisiparban használják.
Termései 4-6 cm nagyságúak, éretten sárgák vagy pirosak, fanyar ízűek. Szeptemberben érnek. Régen a vadalma apró, fanyar gyümölcsét aszalták vagy ecetnek, bornak gyűjtötték.
Ma már akár vadalmavízet is készíthetünk belőle úgy, hogy a begyűjtött vadókát alaposan átmossuk, negyedekbe vágjuk és beletesszük ázni 2 l vízbe egy kis menta kíséretében. Hagyjuk ázni,majd leszűrjük. Nyáron ez a hűsítő ital nagyon kellemes élménnyel nyújt.
Készíthető belőle is mártás, mely kitűnő kísérője a húsételeknek, savanyú íze miatt a zsírosabb és vadhúsok ízesítője, de kompót, gyümölcskocsonya, gyümölcsbor és pálinka is.
Azonban ez a fa mára már csaknem kihal. Mivel megváltoztak étkezési szokásaink, már nem tartjuk fontosnak ezt a vadon termő gyümölcsfát. Régen az emberek a szarvas marha takarmányozására is használták és emberi fogyasztásra is, aszalásra és ecet készítésre.
Azonban az új erdészeti célkitűzések sem méltányolják, sőt "erdészeti jelentőség nélkülieknek" minősítve őket, nem járultak hozzá további megbecsülésükhöz.
Nem utolsó sorban pedig a civilizáció egyre nagyobb térhódítása, melynek révén a patakok mentének erdőtársulásait megritkították, a kisebb vadbúvó csendereseket kisebb facsoportokat kiirtották.
Mára már feladatként jelentkezik, hogy a genetikai állományában fajazonos; nem hibridizálódott, illetőleg ne a kivadult kultúregyedek genetikai információját tartsuk fenn egyfajta mesterséges referenciapopulációk, azaz klóngyűjtemények, géngyűjtemények stb.
Pedig termése bár kicsike és fanyar is, mégis vérnyomáscsökkentő, csökkenti a koleszterin és a vérzsírok szintjét, javítja az immunrendszert, szíverősítő, javítja a vérkeringést, a vércukorszintet stabilizálja, erősíti az erek falát, főleg a vénákét, tisztítja a beleket, mert gátolja a káros enzimek képződést, káros baktériumok megtelepedését, erősíti a fogínyt.
