Kétféleképpen termeszthetjük. Vethetjük magról és dughagymaként.
Magot vethetünk ősszel, és tavasszal is, attól függően, mit akarunk. Magot fogni, vagy hagymát betakarítani. A hagyma vetésmélysége 120 cm széles ágyasban, ikersorban: 1,5-2 cm. 3 ikersort vessünk, egymástól, és az ágyás szélétől 10-12 cm-re, az ikersorok közé sárgarépát, büdöskét vessünk védőnövényként, és soronként 35-40 magot egy méterre. Már ha szeretjük a zöldhagymát. Ha nem fogunk egyelni, az ikersorok 7 centire legyenek egymástól, és a magok 10 cm-re soronként. Így nagyjából olyan 10 centis tőtávot kapunk háromszögben. Ekkora távnál szépen be tud fejesedni a hagymánk. Ezt az elrendezést ajánlom, és nem csak ennél, de a fokhagymánál, a snidlingeknél, a bulbilliseknél és a salátahagymánál is. Bevált módszer, ne térjünk el tőle.Nem trágyázzuk! A trágyától a sejtek felfúvódnak, a sejtfalak elvékonyodnak. Hamar begombásodik, hamar elveszti a víztartalmát. Ha nem romlik meg, élvezhetetlenné válik.
A dughagymás ültetés más tészta. Drága, ezért nem pazarolunk, öt centire dugjuk, 2-3 centi mélyre, azaz épp annyira, hogy a talaj alá kerüljön a csúcsa, de alig. Ha azt akarjuk, hogy a dughagymánk "ne másszon ki" akkor duggatás előtt egy napra tegyük langyos vízbe, hogy megszívja magát. Ha a föld nedvét használja erre, alakja miatt elkezdi felfele tolni a duzzadás. Erre a giliszták is rá szoktak segíteni, úgyhogy ne lássuk a hagymát duggatás után, akkor jó.
A dughagyma cirka 7-10 nap múlva már ehető zöldet hoz. Ha zöldhagymát szeretnénk enni, ne a szépen növekedőket válasszuk, még akkor sem, ha szinte kiabál, “engem vegyél ki”.
Nem mindig azért nem fejlődik egy növény, mert nincs helye. Sokkal inkább azért, mert gyenge. Ha azt hagyjuk benn, leshetjük az eget, hogy sajtszínű, de szép fejeket akkor sem kapunk időre.
Néha egy-egy gaz, ami felüti a fejét itt-ott szépen kihúzható, kapálni nem kell, a dughagymát locsolni se. Kivétel az eredés, akkor meg kell locsolni. A magról ültetettnél nincs mese, a mulcsra locsoljunk vizet, vagy nem lesz fejesedés.
Augusztusban figyeljük a szárát, ha már eldőlt és kezd sárgulni kezdődhet a felszedés. Amikor sárgulás látszik rajta, tapossuk a földre! Ha roppanó hangot hallottunk, akkor örüljünk, de vigyázzunk, a bördő azaz, tömlőlevél ne váljon el a növénytől! Ha csak megtört, a tápanyagai szépen visszaszívódnak a gumóba, amitől annak íze javul, eltarthatósági ideje nő.
Amikor a megfektetett szár teljesen elszáradt és az idő is jó, száraz, forgassuk ki a fejeket. Ha kiszedtük, hagyjuk kissé száradni, majd a külső levéllel távolítsuk el a ráragadt földet. Ha van rajta gyökér, távolítsuk el. Most két lehetőségünk van. Az első, hogy a szárral fonjuk össze, mint a fokhagymát, és aggassuk fel árnyékos, meleg helyen. Pár nap, egy hét múlva felfűzés után mehet a végleges helyére. A másik mód, hogy levágjuk a szárát, és szárítás után 2-4 rétegben kupacolva, vagy gúlázva tároljuk. Mindkettőnél fontos az árnyék, és a kezdeti magas, 28-30 fok körüli hőmérséklet. Ha már lehűlt a levegő, lehordhatjuk a pincébe. De alma ne kerüljön a közelébe, mert attól hihetetlenül gyorsan romlásnak indul a hagymánk.
