Jump to content

A matuzsálem

2018. 01. 03. 09:27

“...az értékek őrzése a régi tudásból, és az igény megteremtése az értékek őrzésére a természetben. Változatos, sokszínű természetünk, erdeink, rétjeink, vadvizeink számos eleme táplálék is. A legegészségesebb élelmiszerek (vadvízi halak, vadhús, gyógy- és ehető vadnövények, legelő állatok teje és húsa) ezekről származnak, így túlélésünk zálogai. Csak a tisztán tartott és el nem pusztított természet ehető. “

A vadkörte minden körték őse. A Kárpát- medencében is őshonos, rendkívül fajtagazdag. A fajok egymással keresztezéséből születtek a legfinomabb magyar tájfajták.

A vadkörte vagy vackor - Pyrus pyraster - is a kipusztulás szélére sodródott élőhelyének eltulajdonításával., csak úgy, mint a vadalma. Pedig a fa fenséges látvány nyújt, ahogy áll magányosan, óriásira nőve, több öles törzsű matuzsálemként a múltat idézve. Míg a Magyarországon fellelhető néhány példány ‘csak’ két emberöltőnyi korral dicsekedhet, addig Angliában feljegyeztek 500 éves fát is.

A vadkörte napfény igényes. Előszeretettel a cseres-tölgyesekben tenyésző melegkedvelő, szárazságtűrő fafaj. Vízigényét tekintve elmondhatjuk, hogy a talajba szivárgó csapadékvíz elégséges számára. Elsősorban meszes barna erdőtalajokon és kőzethatású talajokon található, de a kötöttebb és szikes talajokat is jól viseli, ezért szikfásításra is sikerrel alkalmazható.Kérge enyhén barázdált, pikkelyesen leváló. Fája értékes bútor és szobrász fa. Levelei fiatalon gyengén molyhosak később lekopaszodók, szélük aprón fogazott. Lombhulláskor a levelek rendszerint megfeketednek. A virágok rövid kocsányú fürtben állnak. A virágtakaró levelek száma 5, a porzók száma jelentős.

A nálunk gyakori, Közép-, illetve Kelet-Európára jellemző vackor (Pyrus ssp. Pyraster) levelei ép szélűek, vagy csúcsi részen finoman fűrészesek, kifejlődve kopaszak. Ennek az alfajnak a magháza kopasz, termése gömbölyded. Őshonos fajainkkal könnyen kereszteződik. Az őshonos körték közül említést érdemel a 8–10 m magas, többnyire két-három törzsű fa vagy ritkábban cserje, a fokozottan védett Pyrus magyarica eltűnőben lévő faj. A Dunántúlon még előfordul. Szintén ritka a vackorral alkotott hibridje, amely a Pyrus x kárpátiana nevet kapta. Másik védett fajunk a a vastaggallyú körte (Pyrus nivalis).

A termés változatos alakú, 2-3 cm-es, kicsit hosszúkás áltermés. A rózsafélék családján (Rosaceae) belül az almafélék alcsaládjára (Maloideae) jellemző az almatermés, amikor a kiszélesedő vacokba rendszerint csoportos tüsző süllyed. Éretten sárgára, majd feketére színeződő. Vitamintartalma igen magas. íze jellegzetesen fanyar. A termésfalak körül kősejtek találhatók, sokszor teljesen kőkeménnyé téve még a megérett termést is.

Gyümölcsét a kenyérsütés után sütőkemencében aszalták vagy gabona között érlelték. Télen a lányok a fonáshoz nyálazónak rágcsálták. Káposztasavanyításhoz a vadkörte nélkülözhetetlen volt. Az aszalt gyümölcsök általában ünnepi csemegének vagy böjtös ételnek számítottak. A vackorból kitűnő, orvosságnak számító pálinka is készült.

A körte gyógyító hatása: salaktalanít, szünteti az emésztési zavarokat, szabályozza a vízháztartást. Napi egy körte elfogyasztása felszabadítja azokat a ‘boldogsághormonokat’, amiket a csokoládé is.

(Forrás: wikimedia.org)