2011-ben, év végén Sopronban fogták az első puszpáng-ilonca (Cydalima perspectalis) lepkéket. Ez év elején hívták fel a figyelmemet arra, hogy Zalaegerszegen már nagy a gond, permetezni kellett a puszpángot a hernyók ellen, sőt több helyütt ki is kellett vágni a töveket, mert a hernyók tarra rágták a bokrokat.
A puszpáng-ilonca Kelet-Ázsiában honos, ahol a puszpángon kívül a kecskerágón és a magyalon is károsít. Hernyóit először Európában, Németország északi részén 2006-ban, majd Hollandiában, Svájcban 2007-ben, Ausztriában 2008-ban észlelték. Nemcsak a kertekben, parkokban élő növényeken látták, Svájcban és Németországban beszámoltak róla, hogy az erdőkben, vadon élő puszpángon tarrágást okoztak, emiatt egyes helyeken kipusztulhat a puszpáng.
A puszpáng-ilonca 40 mm körüli szárnyfesztávolságú lepkéjét nehéz észrevenni, mivel nappal a szomszédos növény – ami nem mindig puszpáng – levelének fonákán ül, csak éjszaka aktív, akkor gyorsan repül. A lepke szárnya fehér, a szárny szélén sötét (barnás, vagy fekete) szegéllyel, de barna szárnyú lepkék is előfordulnak. Élete rövid, párosodás után sárgászöld petéit a levél fonákára, csomókba rakja. A hernyók kelése előtt pár nappal a petén sötét foltként jelenik meg a hernyó fekete fejtokja. A hernyók kifejlődve elérik az 5 cm-es hosszúságot, világos, vagy sötétzöldek, hátukon fehér és fekete hosszanti sávval, a fehér és a fekete sáv közt fekete pontsorral. Fejtokjuk fekete. A báb 2 mm körüli, zöld színű, a hernyóra jellemző fekete-fehér hosszanti sávot viseli. A bábállapot 7-10 napig tart, a végére a báb megbarnul.
A petéből kikelő hernyók leveleket szőnek össze, az így kialakult zsákban élnek és a levél színén hámozgatnak. Később a hernyók vastagon fehér selyemszállal a hajtás alapjánál leveleket, hajtásokat szőnek össze, az így kialakított zsákban tartózkodnak, zavarásra oda húzódnak vissza, onnan az egész levelet a szélétől kiindulva elfogyasztják, néha csak a levél főere marad meg. Nem kímélik a még zöld hajtásokat sem, azok kérgét is lerágják, amitől az egész ág elhal. Ürüléke sötét színű, ritkán akad fenn a szövedékben, a bokor alatt, apró granulátumként gyűlik össze.
A puszpáng-iloncának nálunk feltehetően 3 nemzedéke van. Az utolsó nemzedék fiatal hernyói az általuk kialakított zsákban telelnek át a bokor ágai között. Tavasszal, amint a levegő fölmelegszik, megkezdik károsításukat, amely kezdetben nem feltűnő, a puszpáng külső részén a levelek között vékony selyemszálakat láthatunk, majd jobban szemügyre véve, a hajtáson levélnyélmaradványokkal, hámozgatott levelekkel és a hernyó fehér zsákjával is találkozhatunk. Több szövedékes lesz, amely már messziről látható. A báb a hernyó által, a levelek és a hajtások közé szőtt, fehér gubóban rejtőzködik.
A puszpáng-ilonca terjedésében a lepkének is szerepe lehet, hisz rövid élete során akár 5 km-re is elrepül, de a fő terjesztő a fertőzött szaporítóanyag. A petéket, vagy akár néhány hernyót is tartalmazó konténeres, vagy földlabdás növényen a károsítás és a kártevő nem észlelhető. Így akár több ezer kilométerre is el lehet szállítani, ahol csak néhány év múlva szaporodik fel annyira, hogy felfigyelnek rá.
Figyeljük a bokrainkat! Amint az első gyanús jeleket észleljük, kezdjük el a védekezést, mert nem számíthatunk az énekes madarak segítségére, azok nem szívesen fogyasztják a puszpáng-ilonca hernyóit. Kisebb növényeken, kevés példány esetén összeszedhetjük a hernyókat, bábokat, azokat forró vízbe dobva elpusztíthatjuk. Nagyobb területen vegyszerrel védekezhetünk ellene, sodrómoly elleni szerekkel. A frissen kelt hernyók ellen érdemes permetezni, mert azok nagyon érzékenyek a szerre és még könnyen elérhetők, mert nem alakították ki a szövedékzsákot.
