A pók megítélése kettős: egyrészt sokan irtóznak tőle, másrészt szerencsét hoz. Ennek ellenére igazi kincs, mivel káros rovarokkal (legyek, darazsak, szúnyog) táplálkozik.

A pókszabásúak az ízeltlábúak törzsének (Artyhropoda) egyik osztályát (Arachnoidea) alkotják. Méretük, formájuk és életmódjuk változatos, de a testfelépítésük azonos: a pókok teste két testtájra oszlik. Az elülső a fej és a tor összeolvadásával jött létre (fejtor), ezzel csatlakozik a négy pár ízelt láb. A hátulsó testtáj a potroh, itt vannak az emésztő-, a szaporodószervek, valamint a szövőszemölcsök.

A pókok általában ragadozók, de kivétel természetesen itt is akad: egy közép-amerikai ugrópókról, aBagheera-pókról bebizonyosodott, hogy növénnyel táplálkozik.

A békáknál és a gyíkoknál viszonylag egyszerű dolgom volt, könnyen fel lehetett sorolni az összes Magyarországon honos fajt. A pókok esetében ez szinte lehetetlen, hiszen világszerte eddig mintegy 32 000 fajukat írták le, ebből nálunk is biztosan él több ezer.
A legismertebbek talán a keresztespókok, a kaszáspókok, és nekünk pedig a legkedvesebb a vízipók, más néven búvárpók.

Vannak más egzotikus fajok, például a tarantula vagy tarantella, amely a mediterrán térségben honos. A csípése ellen az olaszok szerint a tüzes tánc jelenti az egyetlen hatékony védelmet.

Meg kell még említeni a hírhedt fekete özvegyet, amely mérge akár az emberre is veszélyes lehet. A föld legnagyobb termetű pókja az újabban egyre divatosabb házikedvenc, a madárpók. Ebbe a csoportba is több faj tartozik; általában nem mérgesek, de puha, selymes szőrük egyes embereknél allergiás rohamokat válthat ki. 

A pók keletkezése

A görög mitológia szerint a pókokat Pallasz Athéné teremtette, aki többek között a szövés-fonás istennője is volt. Athéné tanította meg szőni Arakhnét, aki olyan tökéletesen elsajátította a mesterséget, hogy még a nimfák is a csodájára jártak. Ez Arakhnét elbizakodottá tette, és még Pallasz Athénét is szövőversenyre hívta ki. Az istennő egy szőnyeget készített, s az embereknek az istenek ellen elkövetett bűneit, köztük főleg az elbizakodottságot szőtte belé. Arakhné pedig az istenek gyarlóságairól szőtt képet. Erre Athéné úgy megharagudott, hogy a lányt pókká változtatta.

A pók az iszlám világban is jelentős állat: a legenda szerint, amikor egyszer Mohamed menekülés közben egy Mekka környéki barlangban rejtőzött el, egy keresztes pók gyorsan hálót szőtt a barlang bejáratára. Ezáltal az üldözők elvesztették a próféta nyomát, aki így megmenekült. Azóta a pók a muzulmánok szent állata, és nekik köszönhetően Európában is sok helyen szerencsehozónak tartják, ezért lesz balszerencsés, aki elpusztítja.

A pók szimbolikája

Sok hivatkozás ismert a pókoknak a folklórban és a szimbólumok között betöltött szerepéről. A pók, mint a hálóban ülő vadász a nyugalmat, ugyanakkor a szálakat a háttérből mozgató intrikus játékost, mérge miatt a bajt, a rosszakaratot, és a halált is szimbolizálja. Azzal pedig, hogy a zsákmányát selyemben elraktározza, a birtoklási vágyat testesíti meg.
A börtöntetoválásoknál a könnycsepp vagy a pók- és pókhálótetkók jelzik a börtönben töltött időt.

A pókháló

Minden pókra jellemző, hogy hálót sző. A háló formája szerint többféle lehet, van, hogy vadászatra használják, van, hogy búvóhelyet készítenek belőle a pókok. Az egyik különleges pókháló az ökörnyál, amely főleg ősszel látható.

Ősszel a különböző pókfajok (leginkább farkaspókok) kicsinyei kiemelkedő tárgyakra vagy növényekre kapaszkodnak fel. Ezek csúcsán szövőmirigyeikből hosszú fonalakat bocsátanak ki a szélbe, melyek aztán vitorlaként működnek: a szél belekap a szálakba és – ahogy hosszabbodik a fonál és erősödik a húzóerő – velük együtt fölkapja a pókokat. Ez a módszer hatékonyan segíti a pókok terjedését (amelyek zöme a túlnépesedés miatt elpusztulna, ha helyben maradna). Sok pók a fonalai segítségével több ezer méter magasra is emelkedhet a légkörben, és igen messzire juthat.

Bár úgy mondjuk, hogy a hálót sző, és fonalat fon, valójában az eljárás egy kicsit más: a pókok sűrű, zselés selyemoldatot engednek ki, majd lábaikkal és testtömegükkel szálat húznak belőle. Amikor összerendeződnek a hosszú fehérjemolekulák, a folyadék viszkozitása hirtelen ötszázad részére csökken. A nagy változás a szál húzásakor és száradásakor történik. A megszáradt szál már nem oldódik vízben. Anyagszerkezete a folyékony kristályokhoz hasonlít. Meglepő erősségét a fehérjeszálak beállításától és a száradás illetve nyúlás közben keletkező apró kristályoktól kapja. A kutatók a mesterséges selyembe kevert nanorészecskékkel ugyanilyen hatást próbálnak elérni.