Egy alkalommal édesanyám szakított belőle és megette. Olyan elégedettnek látszott, hogy mi is megkóstoltuk. Vadsóska volt. Nagyon savanyú, de szinte csábította az ízlelőbimbókat a kóstolásra.Soha sem felejtem azt az ízt, mert a sóskában benne van a föld íze, a nap melege, és az eső éltető ereje.

Amikor szép nagy bokorrá fejlődött, megszedtük a kosarunkat, hazavittük és sóskamártás készült belőle. Akkor még nem tudtam, milyen jót is teszek a szervezetemmel, csak azt, hogy az a savanyú levelecske majd az én konyhámban is szerepet kap.

A sóska - Rumex acetosa - évelő, lágyszárú növény. Magja apró, ennek ellenére csírázóképességét 3-4 évig megtartja. Levelei vastagok, nyíl alakúak, szélük ép, az alsók hosszú, a felsők rövid nyelűek vagy nyél nélküliek. Virágai laza bugavirágzatban állnak. Egyes vidékeken a nép nyelve bábikónak vagy rekenyének nevezi. Egész Európában őshonos, de megtalálható Észak- Amerikában és Ázsiában is. A Kárpát- medencében vadon is előfordul, szinte mindenhol megtalálható, hegyi réteken, lápos területeken, ligetekben, nedves, feltört és nem művelt talajokon. Jól tűri a hideget, a fagyot, viszont a meleget kevésbé bírja. A tápanyagban gazdag, inkább savanyú vagy közömbös talajt kedveli. Márciustól egészen késő őszig (tenyészidő) gyűjthető, de a legízletesebb a virágzás előtti (március- április) időszakban. A mezei sóska a juhsóskával könnyen összetéveszthető, de ez utóbbi ugyan úgy felhasználható emberi fogyasztásra. A termesztett fajták között elsősorban a télállóságban és a levél színében, illetve méretében van különbség.

A sóska sok ásványi sót, meszet, oxálsavat, foszfort és vasat tartalmaz, de flavonoidok, C-vitamin, antranoidok és cserzőanyagok is fellelhetők benne. C-vitamin tartalma jelentős.

Magas gyümölcssav-tartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású. Van, ahol fűszernövényként tartják számon.

A mezei sóskának ismert vizelethajtó, nyálkaoldó tulajdonsága, továbbá növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező- képességét, így kiváló immunerősítő tulajdonságú. A népi gyógyászatban vértisztító szerként alkalmazzák.

Nagyon nincsenek betegségei, viszont a csigák előszeretettel fogyasztják.

Szedését akkor érdemes kezdeni, amikor a lomblevelei a teljes nagyságot elérték, megvastagodtak. A betakarítás alkalmával ügyelni kell arra, hogy a fiatal leveleket ne sértsük meg, mert azzal a későbbi termést csökkenthetjük. A hűvösebb, esős időben gyűjtött sóska íze enyhébb, mint a hosszú száraz időszakban fejlődőé.

Tárolhatjuk fagyasztva is, mert megtartja a benne található minden jó tulajdonságát. Készíthető belőle mártás, leves. Ehető csak úgy nyersen. De csak óvatos mennyiségben,ugyanis az oxálsav- és a káliumbioxalát- tartalma kedvezőtlenül hathat a szervezetre, ezért mértékletes fogyasztása ajánlott.