Francia nemesítők sokféle fajtát állítottak elő, az orgona divatkorszaka 1890— 1910 táján emel­kedett csúcspontjára, de előkelő helyét még a hú­szas és a harmincas években is tartotta.

Az alapfaj, a közönséges orgona - Syringa vulgaris - 3-5 méter magasra növő, kerekded cserje vagy kis fa, amely április- májusban hozza virágait. Erőteljes terjedését magyarázza, hogy magoncai hosszabb- rövidebb karógyökeret fejlesztenek, de hamarosan földalatti vegetatív szaporító hajtásokat (tarackokat) fejlesztenek, és tarackjai révén idővel sűrű sarjtelepet képez. Ezért folyamatosan ki kell takarítani ezeket a hajtásokat, ha nem akarjuk, hogy túlnőjön rajtunk. Azonban metszéssel és a sarjak eltávolításával egytörzsű fácskává nevelhető, bonsai készítésére is alkalmas. Dús bugavirágzatot fejleszt. Kétivarú, sugaras szimmetriájú, négytagú virágainak csészeleveleik aprók, forrtak, a sziromlevelek körülbelül 1 cm hosszú pártacsővé forrtak össze, a pártacimpák kerekdedek, két porzója a pártacső belsejéhez hozzáforrt, csak a portokok szabadok. Termése apró, két kopáccsal nyíló tok. A közönséges orgona elsősorban mutatós, illatos virágai miatt régóta ültetett díszfa.

Sarjairól szaporítható ősszel. Sok fajta első éveiben a gyökérfejlesztéssel van elfoglalva. Egyes fajták hamarabb, mások később indulnak virágzásnak. Ilyenkor várjunk türelemmel.

A metszést vagy a virágok levágásával végezzük el, vagy, ha ez nem történik meg, kívánatos a már nem mutatós orgonaterméseket eltávolítani. Már csak azért is, hogy jövőre ismét teljes pompájában virágozhasson a növény.Ha az a kívánalom, hogy orgonabokrunk, törzsere nevelt orgonafánk még csinosabb legyen, akkor az alábbiak szerint járjunk el: kora tavasszal az első éves feltörő sarjhajtásokat az orgonabokor magasságának feléig vágjuk vissza. Ha fa alakra nevelünk, az összes sarjhajtást vissza kell vágni. Ezt követően az elszáradt, sérülékeny ágakat vágjuk le. Majd a villásan elágazó orgona váltómetszésekor először a két hajtás között lévő a virágot vágjuk le. Majd a hajtások közül az egyiket rügypattanás előtt a legalsó rügypárra metsszük vissza, így csak a másik hajtás fog jövőre virágozni, de nagyobb, erősebb virágbugák fognak fejlődni. (Az alsó rügypárból a nyár folyamán kétleveles hajtás fejlődik, amelyek közül a következő tavaszon az egyiket meghagyjuk, a másikat pedig a korábbihoz hasonlóan szintén az alsó rügypárra metsszük vissza. Az előző évben levirágzott vesszőt pedig tőből eltávolítjuk.) Végül egy későbbi lépésben távolítsuk el a virágmaradványokat.

Az orgonából sövényt is nevelhetünk. Az orgonasövény nem virágzik ugyan, de jól alakítható, formázható zárósövényt alkot. Erre a célra a kisebb, laza virágbugájú fajták felelnek meg.  A sövénynövényt kétszer metsszük egy évben. Az első metszést kihajtás előtt, a másodikat a kora nyáron végezzük. A sövénymetszést metszőollóval ajánlott végezni a kívánt magasságig. Ha alul egy kicsit szélesebbre hagyjuk, csökkenthetjük a felkopaszodás veszélyét.