Nadragulya

Atropa belladonna - hazánkban leginkább a bükkös vágásterületeken jelenik meg, cserje nagyságú, de lágyszárú évelő. A mérsékelt öv egyik legmérgezőbb növénye.

Népies nevei: álomhozófű, farkasbogyó, farkascseresznye, mérges cseresznye, bolondítófű, szép asszony füve, veszett fű, ördögfű. Virágai sötétlila színűek, harang alakúak. Termései fényesek, feketék, ritkábban sárgásak. Nyáron a növényen egyszerre található meg a virág, a zöld és az érett termés. A nadragulya minden része mérgező. Az édeskés, cseresznye formájú termések fogyasztása okozza a legtöbb mérgezést. 3-4 bogyó a gyermek, 10- nél több elfogyasztása a felnőtt halálát okozhatja! A nadragulyában található alkaloidok különösen a vegetatív idegrendszerre hatnak, megbénítanak bizonyos idegcsoportokat és gátolják az egyes testváladékok, például a nyál vagy az izzadtság termelődését. Pupillatágulást, bizonytalan járást,síró, -nevető, vagy őrjöngési rohamokat,hallucinációt okoz. Ha valaki evett belőle, azonnali hánytatás és gyors orvosi segítség szükséges.

Gólyahír

Caltha palustris - szintén őshonos faja a mocsári gólyahír. Mindenki találkozott már vele, és szívesen gyűjtögetnénk erdei, mezei sétánk során a tavasz egyik szép, sárga virágát. Ámde a növény minden része szaponint tartalmaz, mely ingerli a bőr- és nyálkahártyát, bénítja a központi idegrendszert. Vigyázat összetéveszthető az ehető salátaboglárkával!! Kétféle levele van, az alsó nyelesek, a felső levelek szárölelők, de más különbség nincs közöttük, mindkettő egyaránt vese, esetleg szív alakú, és csipkés szélű. Élénksárga virágait öt, fényes csészelevél alkotja, porzója igen nagy számú.

Beléndek

Hyoscyamus - Utak, szántóföldek mentén gyakran előforduló növény, de a vadvirágcsokorba  már nem ajánlatos beletenni. Kellemetlen szagú, mérgező hatású ugyanis, magjai és gyökerei különösen, szára és virága kevésbé, de nagy mennyiségben fejfájást, szédülést, hallucinációkat, beszédzavarokat eredményez. Bolondító beléndekként is ismert, és még szárítva is kifejti mérgező hatását. A középkorban ez volt az egyik alkotóeleme a boszorkányzsírnak, mellyel ha bekenték magukat révületbe estek, képzeletben repülni tudtak. Az idők folyamán számos módon visszaéltek vele, mérget is kevertek belőle.Élvezeti szer is volt, már Dioszkuridész is említi, hogy méhsörbe keverték magvait mákkal és ópiummal. A germánok is kevertek beléndekmagot a sörükbe, ez volt az úgynevezett pilsen-sör, míg az 1516-os sörtörvény be nem tiltotta alkalmazását. (Ez a törvény tekinthető az első kábítószerellenes rendeletnek.)