„Nem gondoltuk, hogy a növényi gumi ilyen sokáig megőrződhet” – mondta a kutatásban részt vevő Leyla Seyfullah, a Bécsi Egyetem tudósa, a fosszilis növények specialistája.

Sok növény, például a tűlevelű fák gyantát bocsátanak ki, hogy sérüléseiket lezárják és a káros rovarokat távol tartsák. Vannak azonban olyan növények, melyek gumit választanak ki. Ugyanis ezek az anyagok vízben oldhatók, így kevésbé képesek a sérülések gyógyítására. Ráadásul a borostyánnal ellentétben nem mérgezők a rovarok és mikrobák számára.

Viszont ezért alkalmazzák őket élelmiszerek stabilizálására, mint például a gumiarábikumot vagy a guarmaglisztet. A gumik részt vesznek a tápanyagok tárolásában és szerkezeti tartást adnak a növénynek.

Emily Roberts, a Portsmouth-i Egyetem kutatója doktori disszertációjához fosszilizálódott leveleket vizsgált, melyek a Brazília északkeleti részén lévő úgynevezett Crato-formációból származtak.

„Mivel nem volt benne biztos, milyen növény leveleiről van szó, kémiailag elemezte a vékony, borostyánszínű sávokat” –mondta el Seyfullah. Gyakran ugyanis a növényi maradványok meghatározásában segítséget jelent a növénybe ágyazódott borostyán kémiai elemzése.

Az infravörös spektroszkóppal végzett vizsgálatok eredménye viszont a kutató számára meglepő módon nem mutatott egyezést borostyánnal.

Mivel a fosszilis levelek hasonlítottak a velvícsia nevű fajra, összehasonlították az elemzési eredményeket ezen növény egy ma élő egyedének gumijával. Az 1895-ben, Friedrich Welwitsch osztrák orvos és botanikus által felfedezett, kizárólag a Namib-sivatagban előforduló növény szintén gumit választ ki.

Az elemzés eredménye meglepő hasonlóságot mutatott a mai növényi gumi és a fosszilizálódott levelek között: nem találtak különbséget a modern és a fosszilizálódott gumi között. Az eredmény meglepte a szakértőket, eddig ugyanis úgy vélték, hogy a vízben oldódó növényi gumi nem állja ki a rendkívül összetett fosszilizációs folyamatot.

Seyfullah kifejtette: az új ismeretek alapján felül kell vizsgálni az eddigi leleteket, mivel elképzelhető, hogy sok, borostyánszínű anyagot rosszul értelmeztek korábban.

Egyelőre nem világos, hogyan maradt fenn a vízben oldódó gumi ilyen sokáig. Seyfullah szerint elképzelhető, hogy a háttérben a Crato-formáció nagyon speciális fosszilizációs körülményei állnak. Összefügghet emellett a levelek vastagságával is, melyek így megvédték a gumit a nedvességtől.