Akárhogyan is van a zsázsa az ókorban nagyon kedvelt salátanövény volt. A kerti zsázsa valószínűleg a mai Irán területéről származik. Dioscorides azt írja, hogy Babilon a hazája. Kínában mar i. e. 1500 évvel is ismerték; I. Yin császári miniszter úgy vette számba a növényjegyzékében, mint a legfinomabb salátát.
Csakúgy, mint a káposztafélék családjába tartozó növények többsége, a zsázsa is tartalmaz mustármagolajat és glükozamint, ezek adják jellemző, a tormáéra emlékeztető csípős, pikáns ízét.
Ezek az összetevők szabályozzák az anyagcserét és a veseműködést, erősítik a gyomrot és a húgyhólyagot, gyógyítólag hatnak a reumatikus betegségekre és a herpeszre. A zsázsa ezenkívül fontos A-, B1-, B2-, C-, E-, PP -vitamin forrás. Olyan ásványi anyagokat is tartalmaz, mint a kén, a króm, a kálium, a mangán, a magnézium és a kalcium. Éppen ezért főleg télen népszerű, különböző saláták értékes összetevője. Egyszerűen nevelhető a kertben, az ablakpárkányon vagy az erkélyen.
A félárnyékot kedveli. Erős napsütésben csípős lesz és keserű. Igénytelen: homok, tőzeg, föld, konyhai papírtörlő, vatta. 30-50 cm magasra nő, az 5-10 cm magasra nő, az 5-10 cm magas hajtásokat szedjük le.
Ha otthon neveljük, egész évben lehet szedni, akár már hét nap után; szabad földön márciustól decemberig, az ültetéstől számított 6-8 hét után.
Ha nem így vetjük, hanem tálba, földbe, akkor a következőket tartsuk szem előtt.
Olyan talajba vessük, ami nem kötött, ha mégis vegyítsük homokkal. Ne használjuk fel az előző cserepes növényünk földjét, mert az fertőzött, ebben a közegben a kis magok csírázhatnak ugyan, de hamarosan el is pusztulnak.
Vessünk minnél több magot, hogy bőségesen arathassunk. Szórjuk rá 1-2 cm homokot és finoman nyomkodjuk le. Ez után tegyük sötét helyre, vagy takarjuk le egy kartonpapírral és addig tartsuk ott, amíg kibújnak a földből, így nem marad a maghéj a levél hegyén. Ezután már bőséges megvilágításra, napfényre van szükségük, tehát a legjobb helyük az ablakpárkány belső - szoba felé cső - részén lesz. A zsázsa kedveli a meleget, legjobban 20-22 °C-os hőmérsékleten növekszik. Ez után már csak az a dolgunk, hogy alaposan megöntözzük, - de ne túl! - és a földjét nyirkosan tartsuk.
Amit a növénykéből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta levő két sziklevél. Ha kissé tovább engedjük a növénykéket nőni, akkor megjelennek az első, zsenge lomblevelek is, amelyek éppen olyan kellemes ízűek, mint a sziklevelek. A levágott növény már nem hajt újra és a földjét se használjuk.
Ha szabadföldbe vetjük, akkor csak alaposan előkészített talajba és március végétől vessük. Szapora növekedése miatt 3 hét múlva már arathatjuk is.
