A virágokkal való beszélgetés, és a hang pozitív hatása a növényekre, már az 1840-es években sem volt ismeretlen. Az első írásos feljegyzés a témával kapcsolatban egy német tudóshoz, Gustav Fechnerhez fűződik. A virágok nyelvéről szóló könyvét 1848-ban publikálta, azóta kínálat csak növekszik, sőt! Az 1970-es években egy fogorvos, még egy albumot is összeállított virágok számára.

A téma komolysága megkérdőjelezhető, és igazából spekulációnak tűnik az egész. Viszont, szerencsére voltak olyan szakemberek, akik utánajártak a dolognak.

A vizsgálódások nyomán kiderült, hogy a növények igenis érzékelik az emberi hangot, a beszédet, a környezetet, és az őket ért ingereket is. Ezekből a rezgéseket szűrik le, amelyeknek a túléléshez van köze. Ez azt jelenti, hogy a növények a külső rezgéseket érzékelik, és annak függvényében állítanak elő hormont vagy nedvet, amivel a túlélésük biztosított (pl.: erős szél esetén, olyan hormont termelnek, ami elősegíti a földben maradást).

Az állításnak egy angol tudóspáros is utánajárt. A kísérlet során hét üvegházat állítottak fel, tele növényekkel. Közülük kettőben folyamatosan gyűlöletbeszédet, sértegetéseket és veszekedést játszottak a másik kettőben a hangfelvételről folyton bókok szóltak, kedves szavak, viccek. Az ötödik üvegházban klasszikus zene szólt, a hatodikban metál, a hetedikben pedig semmi, ez volt a kontrolcsoport.

A kísérlet eredménye érdekes adatokat hozott. Azok a növények, amelyek beszédeket – negatív, pozitív – hallgattak, gyorsabban nőttek, azok, amelyeknek zenét játszottak még gyorsabban, viszont azok, amelyek csöndben töltötték a napokat, sokkal lassabban nőttek. Rock és metál fanok előnyben, ugyanis az is kiderült, hogy azok a növények nőttek a leggyorsabban, melyek azt hallgatták.