Jump to content

A Boldogasszony csipkéje - 1.rész

2017. 01. 06. 12:52

A múlt században, amikor az erdőkben folytatott gyűjtögetésnek (gally-, gomba-, gyógynövény-, gyümölcsszedés) a szegény emberek életében olyan nagy jelentősége volt, sok málnát gyűjtöttek be a tölgyerdők széleiről, tisztásairól, és ez a szokás egészen a 20. század közepéig tartott. A két világháború között megjelent gyermekkönyveknek még kedves motívuma volt az erdőszélen málnázó mackócsalád.

A málnanövény-  Rubus idaeus - botanikai - morfológiai értelemben ún. félcserje.. Ez azt jelenti, hogy a vesszői csak két évig élnek: az első évben kifejlődnek, a másodikban elágaznak, virágot fejlesztenek és gyümölcsöt érlelnek, majd elszáradnak. Az elpusztult vesszőket új sarjak pótolják. Hazánkban őshonos

A málna az évelő növények csoportjába sorolható, ám csak a gyökere évelő, a hajtások kétévesek, vagyis az első évben a főhajtások elérik a teljes hosszt, majd a következő évben a növény mellékágakat hajt, amelyeken laza fürtökben jelennek meg a fehér virágok, végül a nyár közepétől megjelennek az édes apró bogyós gyümölcsök is. Önbeporzó.

Amint megvásároltuk a szaporítóanyagot, ebben az esetben málnavessző, hazaérkezésünk után lehetőleg azonnal ültessük el, ha erre nincs elég időnk, állítsuk bele egy vödör vízbe, mert a gyökerek nagyon gyorsan kiszáradnak.

Jó, ha az ültetést már október folyamán elvégezzük. A szaporítóanyagot rendszerint ugyanolyan mélyre ültetjük, mint amilyen mélyen a szaporítótelepen is volt, lazább talajokon azonban 3-5 cm-rel mélyebbek. Az ősszel ültetett sarjak beöntözés utáni 20-25 cm-es felkupacolása kötelező. Tavaszra maradt ültetéskor a felkupacolástól eltekinthetünk, ha nagyon korán ültetünk. Ősszel is, de különösen az elkésett tavaszi ültetéskor nagyon ügyeljünk a gyökéren található nagyméretû, fehéres színû és nagyszámú járulékos rügyekre. Azok letörése az elsô évi sarjhatás-képzést nagyon hátráltatja, ezért káros. Tavaszi telepítés során a talaj nedvességét, ha szükséges, pótoljuk. Ilyenkor a sorokat esetleg szalmatrágyával is takarjuk.

A málna talajban nem válogatós, ám tápanyag hiányában hiába is várjuk a bő termést. Ültetés előtt fontos hogy az ültető gödörbe adagoljunk egy kevés komposztot, vagy érlelt marhatrágyát, majd a trágyázást minden második évben ismételjük meg. Csak olyan helyre ültessük,ahol nincs tarack, mert később, annyira beszövi a málna gyökerét, hogy képtelenség eltávolítani. A friss leveleket már tavasztól szedhetjük teafőzés céljából, gyümölcsöt pedig az éréstől számítva folyamatosan szüretelhetjük.

Ha azt szeretnénk, hogy bőtermésünk legyen,- már pedig, ki ne szeretné?! - feltétlenül napos helyet válasszunk az ültetéshez. Kiskertünkben is,akárcsak a nagy gazdaságokban, ha több tőről,vagy sorról van szó választhatjuk a kordonos termesztést. Ennek köszönhetően a későbbi munkálatok, úgymint talajlazítás, kapálás, és maga a gyümölcs szedés könnyebbé válik.

A málna vízigénye csak a sarjhajtáskor, azaz június- augusztus hónapokban növekszik meg. A gyümölcsök érése idején hetente adunk vizet. A virágzás idején kerüljük az öntözést, hogy a virágkötés teljesebb legyen. A szedést követően szükség esetén még 2-3-szor öntözzünk, arra vigyázva, hogy a sarjhajtások növekedését ezzel nehogy kitoljuk, azok csúcsának fásodását késleltessük, s a téli elfagyás veszélyét növeljük.

(Forrás: hobbikerteszte.hu)