Az uborka- Cucumis sativus L.- fagyérzékeny, egynyári növény. Ezért vetése az éjszakai fagyok megszűnése után, vagy kicsivel korábban fűtött melegházban kezdődik. Ha előneveljük, a palánták mire kikerülnek a szabadföldbe, már erősebbek, életképesek. Ráadásul a talajban lakó férgek kevésbé tesznek benne kárt. Persze vethetjük helyre is, a tapasztalok szerint május 1.-én.

Csemege- vagy konzervuborka-fajtákat termeljünk, és ne sajnáljuk a költséget a hibrid magokra. A sokféle külföldi és hazai fajta közül igen jól bevált a Pannonia F1, a Kecskeméti saláta F1, a Minibar F1 stb. Ezek ún. nővirágú uborkák, amelyeknek minden virágából termés fejlődik, ezért jóval többet teremnek, mint a hagyományos fajták.

Az uborkára nem jellemző, hogy ráunna az előző évi helyére, de azért ajánlatos 2-3 évente máshová kerülnie. Kedveli a napos helyeket.

Ültetéskor, vagy vetéskor magaságyat képezzünk neki, amelyet megraktunk tápanyaggal. A magaságy tápanyagban gazdag talajából hozzájut mindazokhoz a vegyületekhez, amelyek a növény gyors növekedését és a termések kialakulását elősegítik.

A vetést előáztatott magokkal végezzük. Ha már kikeltek a magok, akkor figyeljünk arra, hogy az uborka kifejezetten vízigényes növény, ezért az öntözése során mintegy 600-800 mm vizet kell kijuttatnunk. Nagyon szereti a vizet és a párás környezetet, ezért inkább kis vízadagokkal, de gyakran öntözzük.

Az uborka különleges ápolási munkája a metszés. Először a háromleveles palántát kell visszacsípni, hogy elágazzék. A második metszésnél a hajtást 5-6 lomblevél felett vágjuk vissza. A harmadik metszéskor a harmadrendű hajtásokat két levélre kurtítjuk meg. Az oldalhajtások nagyobb számban hoznak női virágot, így a főhajtás visszacsípése bővebb termést eredményez az uborkánál.

Mivel az uborka fut, jó ha a növény és később a termés sem a földön található. Ezért és mert könnyebb a művelése és szedése is használjunk támrendszert. Ez lehet akár karókból készült, vagy akár borsóháló, csirkeháló.

Az uborka szabadföldi termesztése esetében elsődleges kórokozóként a Sclerotinia okozta szártő rothadás léphet fel. A termesztés során leginkább a lisztharmat és az uborka peronoszpóra veszélyezteti a termesztést. A levélgombák ellen a ventilált kénpor vagy a Ridomil Gold MZ és az Amistar egymás utáni kezelése lehet célravezető. A rovarkártevők közül a levéltetvek, a levélatkák, illetve a gyapottok bagolylepke okoz kiemelkedő károkat. Az előző kettő ellen a folyékony káliszappanos permetezést vagy az Actara, Vertimec kezelést, az utóbbi ellen sex-feromon csapdákat vagy az Affirm növényvédő szerrel történő kezelést lehet sikeresen alkalmazni.