A lóbab legrégebbi kultúrnövényeink egyike. Számos régészeti lelet igazolja, hogy termesztésének kezdete nagyon régi, történeti korokra nyúlik vissza. A régi egyiptomiaknak, görögöknek és rómaiaknak is fontos tápláléka volt.

Régebben főleg lisztet készítettek érett magjából. Újabban zöldségnövényként való felhasználása kerül egyre jobban előtérbe. Éretlen, húsos termését és kifejtett zsenge magját széles körben fogyasztják a tőlünk nyugatra, keletre és délre elterülő országokban, ahol a korai zöldborsóval egyidejűleg piacra kerülő friss zöldség.

Nálunk jelenleg nagy fehérjetartalmú takarmánynövényként termesztik, de a zöldségválaszték bővítése, színesítése végett egyre határozottabban merül fel zöldségnövénykénti hasznosításának a gondolata.

A lóbab sok és táplálkozási szempontból kedvező összetételű fehérjét tartalmaz. A többi zöldségféléhez viszonyítva nagy a B1- a B2- és a PP-vitamin- (niacin-), továbbá a C-vitamin-tartalma is. Emellett ásványi sókban is gazdag. Különösen vas-, magnézium-, foszfor-, kálium- és nátrium tartalma figyelemre méltó.A lóbab nagy biológiai értékű, salátaként elkészítve kitűnő étrendi hatású étel. Humán célra való felhasználásával kapcsolatban meg kell említeni, hogy a magjában lévő glükozidok a favizmus néven ismert betegséget válthatják ki. Ez tulajdonképpen a glükóz-6-foszfát csökkent működése következtében előálló hemolitikus anemia. E betegség nagy gyakorisággal fordul elő ott, ahol a lakosság sok lóbabot fogyaszt. A rendellenesség a lóbabban kis mennyiségben található vicin, konvicin és fitát antinutritív anyagokra vezethető vissza, amelynek mennyisége fajtától függően is erősen változó. A kereskedelmi forgalomba kerülő étkezési fajtákban egyáltalán nem találhatók, vagy ha igen, akkor minden esetben csak az emberi szervezet számára toxikus szintet jelentő érték alatti mennyiségben.

Túlfogyasztás vagy érzékenység esetén szélsőséges esetben akár súlyos vérszegénységet is okozhat.

Tárolhatjuk zölden a fagyasztóban, illetve szárazon, hűvös helyen. Ha szárazon szeretnénk tartani, akkor a zsizsikesedés megelőzéseként egy-két hétre tegyük a fagyasztóba.

Különböző módon fogyaszthatjuk, hasonlatosan, mint a szárazbabféléket.

Vessük és fogyasszuk bátran. Kertünknek is jót tesz, egészségünknek is!