Hogy miért is volt olyan finom, az ennek a káposztának a “habitusából” adódik.
A csúcsos káposzta - Brassica oleraceae convar capitata - közeli rokonságban van a fejes káposztával, amely mint minden káposztaféle a tátorjánból, tatárrépából (Crambe) fejlődött ki.
Egészen korán vethető hideg ágyba. Februárban már vethető egészen áprilisig. Szabadföldbe pedig áprilistól júniusig. A palántázás ennek megfelelően történhet. A sor és egymástól való távolság 50x40-50 cm. Az első fejek is a vetéstől számított időben, tehát a februárban vetett mag, júliusban már friss káposztával ajándékoz meg.
Humuszban gazdag, laza szerkezetű talajt igényel. Fejesedéskor sok kalciumra van szüksége.
Ezt lombtrágyázással érhetjük el a legkönnyebben.
Amire feltétlen figyelnünk kell, hogy a talaj legyen egyenletesen nedves, és tartsuk lazán. Ezt legkönnyebben talajtakaró használatával érhetjük el.
Hosszú nappalos növény, de nem tesz jót neki a közvetlen, égető nyári napsütés.
A lombozata kisebb és jellegzetes kúp formájú, a levelek lazábban simulnak egymáshoz, a torzsa is kisebb. Mivel a levélzete finomabb erezetű, a főzési ideje is rövidebb, könnyebben emészthető és kellemesebb ízű.
Nyersen, dinsztelve vagy saját levében párolva fogyasztható. Mivel kevés kalóriát és viszonylag sok vitamint tartalmaz, a fogyókúrázók számára is ajánlott.
Ez a káposzta kevés kalóriát tartalmaz, de sok értékes vitamin, ásványi anyag és másodlagos növényi anyagok, elsősorban a C–vitamin előfokozata, az aszkorbinok találhatók benne. A főzés során ebből C–vitamin képződik. Egy adag káposzta már fedezi a napi C–vitaminszükségletet. Ezen kívül vérképző, koleszterincsökkentő, vízhajtó, gyulladásgátló és anyagcsere- serkentő hatással rendelkezik.
Létezik lila csúcs fejes is. De ha lehet, ezt még kevesebben ismerik.
Hazánkban a csúcsos káposzta ismertsége még gyerekcipőben jár, vele együtt a termesztése is, pedig az exportunkat is bővíthetnénk vele.
