A 10. században már termesztették Kínában, mely a világ legjelentősebb görögdinnye termesztője ma is. A 13. században mór hódítók hozták be Európába.

A görögdinnye - Citrullus lanatus -termesztéséhez nagy helyre, sok napra, vízre és tápanyagra van szükség. Ezeknek a dinnyéknek mohó, kúszó indáik vannak, akárcsak a tökfélék családjába tartozó többi más növénynek is (cukkini, tök, uborka). A görögdinnyét nem különösebben nehéz termeszteni, de mivel igényesek, ezért nem ajánlott kezdő kertészeknek. Azoknak sem ajánlott, akiknek nem áll elég hely, víz vagy jó talaj a rendelkezésükre. A görögdinnye termesztése sok munkabefektetést igényel, és amit cserébe kapunk az nem sok, legalábbis, ami a tápértéket illeti. Azonban, megpróbálkozhatunk vele, ha másért nem, akkor a kis zöld dinnyéket eltehetjük savanyúságnak.

Termesztése a magok elvetésével kezdődik. Legalább három hónap meleg, napos időre van szükség ahhoz, hogy egy görögdinnye megnőjön és megérjen. Vegyük meg a magokat, és ha lehetséges szabad beporzású ún. "heirloom" magokat vegyünk. Mert aztán a saját magjainkat is használhatjuk szaporításra. Ezen kívül a szabad beporzású fajták szívósabbak is. De vethetjük melegágyba és idővel palántázhatjuk is. A talajnak legalább 18 Celsius fokosnak kell lennie ahhoz, hogy a magok kicsírázzanak.

A görögdinnye magok könnyen és gyorsan kicsíráznak, csupán egy pár napra van szükségük. Nagyon hamar nőnek és nem nagyon szeretik az átültetést. Ezzel nem nyerünk sok időt, és emellett pedig gyenge növények fejlődnek ki a palántákból. A 2 cm mélyre vette magokat vessük emelt ágyásba, amelynek jó a vízelvezető képessége, ugyanis a dinnye nem szereti a nedves talajt.

Erős, fejlett főgyökere, a sárgadinnyéénél erőteljesebb és mélyebbre hatoló gyökérzetének nagy része a talaj felső 20–25 cm-es rétegében helyezkedik el.

Hajtásrendszere a növekedési típustól függően változó. Megkülönböztetünk hosszú, közepes és rövid hajtásokat fejlesztő csoportokat. A hajtást 1 m-ig rövidnek, 1,1–1,5 m között közepesnek, 1,6–2,0 m-ig nagynak, 2,1 m felett igen nagynak mondjuk. Egy-egy növényen 3–7 db hajtás is kifejlődhet.

A szár lehet ritkán és sűrűn szőrözött. Az étkezési fajták hajtáscsúcsa kevésbé, a takarmánydinnyéké erősen szőrözött. Erről is megkülönböztethetőek.

A kacsok lehetnek elágazás nélküliek, vagy 2–3 irányban elágazódóak.A levelek 5–10 cm-es levélnyélen ülnek. A levéllemez gyengén vagy erősebben szeldelt, többszörösen tagolt. A levél (a legnagyobb átmérőnél mérve) 12 cm-ig kicsi, 13–18 cm-ig közepes, 19 cm-től nagy. Színe zöld, sötétzöld, ezüstös zöld. A lemez felületét viaszréteg borítja.