A búzavirág - Centaurea cyanus - Dél-Európából származik. Népies nevei: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, kékvirág, sukollat, vadpézsma, vetési csüküllő, imolya, kék konkoly. A fagyok elmúltával szórjuk ki a magokat kb. fél centi mélyen az előtte jól fellazított, apró morzsás talajra, majd locsoljuk meg. Várhatóan 3 hét alatt kicsírázik.

Az évelő fajok napos, félárnyékos helyen és normál talajon nőnek. Jól társíthatók minden egynyári virággal és évelővel. Ültethetők virágágyba és természetes tájszerű kertekben, ahol burjánzásuk nem hátrányos.

Az egynyári búzavirág lila, rózsaszín, fehér és kék, telt virágú fajtái június- júliusban nyílnak. Napos helyet és normál talajt igényelnek.

A növény szürkészöld színű, finoman szőrökkel borított. Virágzatai az ágak tetején egyenként ülnek, szép, égkék színekkel. Májustól augusztusig virágzik.

Gyűjtendő a növény kék virága, mely annál értékesebb, minél jobban sikerül megőrizni eredeti színét. A gyűjtés úgy történik, hogy a göbös fészekvirágzatot letördeljük, és kosarakba szedve otthon árnyékos helyen kitépjük a sziromleveleket. Árnyékos, szellős helyen szárítjuk.

Teakeverékben használjuk, önmagában soha!

A pipacs vagy vadmák - Papaver rhoeas - Közép, -és Dél- Európából származik. Népies nevei: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák, vad mák.

30-60 cm magasra növő faj. Szára vékony, felálló, fehér serteszőrök borítják. A szár maga elágazó, de csúcsán magányosan állnak a virágok. Levelei szárnyasan szeldeltek szélük fűrészes, és a szárhoz hasonlóan szőrösek. Már bimbós korában is felismerhető, ekkor a virágkezdemények még bókolnak. A kifeslő szirmok még gyűröttek, de hamarosan kisimulnak. Számuk négy, élénkpirosak, alsó részükön fekete folttal. Termése tok( mákgubó alakú ), mely sok apró fekete magot tartalmaz, melyek évekig csíraképesek. A kerti mák őse. Szirmaiból régen festő anyagot nyertek, a magjából olajat préseltek. Gyógynövény is, teája köhögés csillapító, nyugtató, öblögető. Frissen fogyasztva mérgező lehet, főleg gyerekek számára veszélyes. Májustól októberig virágzik szántóföldeken, vetések szélén, parlagon hagyott földeken. Nem érdemes csokorba szedni, mert hamar lehullanak szirmai.

Népies motívumokként gyakran feltűnnek mind hímzéseken, mind pedig díszítő elemként cserépedényeken, és a régi zománcozott edényeken is.