A fokföldi borostyán (Delairea odorata) hasonlít a közönséges borostyánra (Hedera helix), de a levelei húsosabbak, a színük világosabb zöld, és a lombozata sűrűbb. Tudományos nevét a közelmúltban változtatták meg, ezért a régi neve (Senecio mikanioides) még ismertebb és elterjedtebb. Ez a Dél-Afrikából származó, örökzöld kúszó- és futónövény, szép, fényes levelei, gyors növekedése és egyszerű gondozása miatt a világ sok országában kedvelt és népszerű szobanövénynek számít. Meglehetősen gyors növekedésű növény, még lakásban, függőkosárban tartva is viszonylag rövid idő alatt elérheti akár a 90-120 cm-t a szárainak hossza. Egész jól tűri a szárazabb levegőt, ezért központi fűtéses lakásokba is jól tartható.

A fokföldi borostyánt leginkább levelei miatt tartják, de ritkán ősszel vagy tél elején apró, sárga virágaival, amik az idősebb növényeken viszonylag nagy csoportokban nőnek, is megajándékozza boldog tulajdonosát. Borostyánunkat futtathatjuk valamilyen rácsozatra, tarthatjuk csüngő növényként egy függő kosárban, de akár magában egy nagyobb cserépbe ültetve és valamilyen keretre felfuttatva is rendkívül jól mutat, különösen világos háttér elé helyezve.

A fokföldi borostyán gondozása egyszerű, egész könnyen tartható növény. Kedveli a sok fényt, de nyáron a tűző napot nem bírja, ezért legjobb, ha olyan helyre tesszük, ahol nem érheti közvetlen napfény, de sok szűrt fényt kap. Az elhalt leveleket, egyéb növényi részeket rendszeresen távolítsuk el. Ne hagyjuk, hogy nagyon elburjánzani, időnként vágjuk vissza. Tavasszal ültessük át, jó vízelvezetésű, durva szemcséjű virágföldbe. Nyáron ne legyen nagy melegben, a legjobb a 18-20 C körüli hőmérséklet. Télen fagymentes helyet biztosítsunk neki.

Nyáron, az erőteljes növekedés idején rendszeresen és bőségesen locsoljuk, de arra ügyeljünk, hogy ne álljon vízben. Télen mérsékelten öntözzük, éppen csak annyira, hogy enyhén nedves legyen a földje. Áprilistól szeptemberig rendszeresen adjunk az öntözővízhez általános tápoldatot.

A fokföldi borostyánt a legegyszerűbben hajtásdugványról szaporíthatjuk. A fiatal, még hajlékony hajtások gyökereztetésére jobb az esély. Tavasztól nyár derekáig vághatunk dugványokat, amelyeket azután ültessük nedves tőzeg és homok egyenlő arányú keverékébe. Miután kialakultak a gyökerek és kis növények növekedésnek indultak, ültessük át kisebb cserepekbe őket. Ezután gondozzuk a felnőtt növényekhez hasonlóan. A fiatal növények hajtáscsúcsait csípjük vissza, ezzel bokros növekedés felé tereljük őket.

Betegségeit a takácsatkák, a levéltetvek és a túllocsolás okozzák.