Latin nevét, a Paeoniát a görög mitológia isteneit gyógyító orvos, Paion nevéből származtatják.Gyökeréből készült kivonata többek közt paeoniflorint tartalmaz, amivel sárgaságot, vese- és hólyaghurutot, reumát gyógyítottak. A fehér és a vörös virágú peóniák gyökérkivonatát ma is használják a homeopátiában. Minden része mérgező, ezért otthoni gyógyászati felhasználása nem javasolt.

Ahhoz, hogy évről évre nagyobb virágözönnel hálálja meg a gondoskodásunkat, néhány dolgot figyelembe kell venni.

A legjobb ültetési időszak októbertől novemberig van, miután a pünkösdi rózsa elhagyta a régi leveleit. A cserépben, konténerben árult példányokat bármikor ültethetjük.

A megfelelő hely kiválasztása:

Napfénykedvelő, ezért olyan helyre ültessük a kertben, ahol fürödhet a napsugarakban, de legalább szűrt fényt kap. A túl erős fény a virágok színét megfakíthatja. Talaj iránt kevésbé érzékeny, de mély termőrétegű, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legjobban. Előnyben részesíti a gyengén meszes talajokat.  A legtöbb faj télálló, ám ha a fagyosszentek időszakában zord az időjárás, a fiatal pünkösdi rózsa hajtásait be kell takarni. A frissen ültetett növényt télen ajánlott a fagytól óvni pl. szalma takarással. Ültetéssel még kora tavasszal is próbálkozhatunk, amikor a talaj már munkálható. A növény nem kedveli, ha bolygatják, ezért a telepítés során olyan helyet kell számára választani, ahol kedvére terjeszkedhet. Ha mégis átültetjük, helyére mindenképpen más növény kerüljön.

A bazsarózsák vagy peóniák erős gyökértörzzsel rendelkező lágyszárú évelők, egyes fajtái azonban elfásodnak, sőt lombhullató cserjét is találunk köztük. Kínában kb. 2000 évvel ezelőtt már gyógynövényként termesztették. Európában a kora középkorban terjedt el gyógy- és dísznövényként.

A csodálatos színekben pompázó növény virágzata is igen változatos, találunk egyszerű, félig vagy teljesen telt szirmúakat. Az egyszerű virágú fajok sárga porzóit csésze alakú szirmok ölelik át. A félig telt virágúak szirmai két- három sorban, körkörösen helyezkednek el. A telt fajták szirmai szinte egy teljes gömböt formálnak.

Nagyanyáink idejében az évelő, illat nélküli piros pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis) volt az egyik legkedveltebb falusi virág. Ma már sokkal gyakoribbak az illatos, rózsaszín vagy fehér virágú fajták (P. lactiflora). Vágott virágként is nagyon mutatósak, sokáig díszítenek.