A fekete ribizli csak a savanyú, tápanyagban gazdag, nem meszes talajokat kedveli. Az Alföldön is csak a tápanyagban gazdag, kötött talajon, intenzív öntözéssel termeszthető eredményesen. Az egészen nedves, magas talajvízállású területeken bőségesen terem, de a száraz domboldalakon és aszályos homoktalajon rosszul fejlődik és keveset terem. Szárazság esetén elengedhetetlen az öntözése. A kerti termesztés elhanyagolásakor elvadulhat.

A legjobb talaj a fekete ribizli számára az, amelyik szerves anyagokban gazdag és enyhén savas. Az évi nitrogén szükségletet szalmás mulccsal biztosíthatjuk, vagy bármilyen műtrágyával, amelyik képes 114 gramm nitrogénnel ellátni egy négyzetméternyi területet. A kálium egy másik fontos tápanyag a fekete ribizli számára. Hatvan grammnyi arányban van szükség rá ugyanennyi területen.

A bőséges termés biztosítása érdekében a fekete ribizli bokrokat folyamatosan frissíteni kell. Az idősebb ágak is hoznak gyümölcsöt, de mennyisége és minősége csökken a vessző korával. Éppen ezért az új bokrokat mélyen ültetik, hogy azok anyahajtásokat képezzenek és évente élénk, fiatal vesszőket hajtsanak, már a talaj felszínétől. Ezeket aztán a levágott idősebb vesszők helyettesítésére használják, közvetlenül a bogyók betakarítása után.

A ribizli levelei már kora tavasszal kihajtanak, ezért vagy ősszel kell ültetni (talajtakaróval, hogy megakadályozzuk a téli dagadását), vagy kora tavasszal.

Helyezzük a növényeket valamivel mélyebbre, mint ahogyan a faiskolában nőtt, hogy sok rügyet és hajtást hozzon. Van, aki arra esküszik, hogy ültetés után minden vesszőt vissza kell metszeni, három centiméternyi távolságra a talajtól, hogy erős hajtásai és gyökerei nőjenek. Mások inkább nem távolítják el az összes vesszőt telepítéskor, mert szerintük a levél lombozata gyorsabban fejlődik és sokkal életerősebb, ha az egy éves vesszőket meghagyják.

A bokornak szüksége van metszésre, hogy serkentsük az új vesszők hajtását minden évben. Ehhez vágjuk vissza minden újonnan ültetett bokornak a szárát körülbelül kétrügynyire a talajszint fölé. Ezen már az első évben megjelennek az új hajtások és a második évben már lesz rajta valamennyi gyümölcs is.

A bokrok vesszőcsomókat alkotnak, amelyek minden évben új hajtásokat hoznak a bokor tövénél. Miután a bokor megállapodott (azaz a második évben), vágjunk le néhány idősebb vesszőt, egészen a tövéhez közel található új, erős hajtásig, hogy helyet biztosítsunk az új hajtásoknak. Felfelé hagyjunk meg hat vagy nyolc főhajtást a bokornak. Ezt minden télen ismételjük meg. Egy tőből fejlődő hajtást sem szabad három évnél tovább meghagyni. A közepét mindig hagyjuk szétnyitva, hogy érje a napfény.

A fekete ribizli bogyókat olyankor kell leszedni, amikor még száraz és kemény, és ha nem használjuk fel azonnal, szakítsuk le szárastól. Ha frissen akarjuk elfogyasztani, jó, ha a bogyók teljesen érettek.

Nem egyszerűen jó, fogyasztása kifejezetten ajánlott.