Jump to content

Fehér, piros és fekete

2017. 11. 19. 18:21

A XV. században szerzetesek kezdték termeszteni, aztán a világi földeken is elterjedt az egy- másfél méter magasra növő, júniusban gyümölcsöt hozó cserje. A hazai kertekben a bőtermő gyöngyösi és nagymarosi Fa y-féle, valamint a sárgásfehér bogyójú Blanka a leggyakoribb.

 Külső megjelenésre lehet a ribizli bokor vagy magastörzsű fa. A bokor előnye, hogy több termést hoz, a magastörzsű fa pedig könnyebben kezelhető.

A ribizli, vagy más néven ribiszke - Ribes rubrum - Vadon Európa nyugati felén őshonos. A Kárpát- medencének főleg a nyugati, déli részén ligeterdőkben, cserjésekben fordul elő.

Homokos talajon is megél, ha előtte a 70*70-s gödröt, amit ásunk egy tőnek, kibélelünk humusszal. Ezzel biztosítjuk számára több éven át a termőföldet. Mielőtt elültetjük az egészséges vesszőket, egy napra tegyük vízbe. A ribiszke telepíthető a kevésbé árnyékoló gyümölcsfák közé, de ültethetjük egymástól 1,5 m távolságra sorba is.  Alakítsunk ki a sarjak tövén kis lapos mélyedést (tányért) és újra locsoljuk meg bőségesen. Ültetés után kissé töltsük fel a bokor tövét földdel.

Első évben 3-5 vesszőt hagyjunk meg és ezeket 4-6 szemre vágjuk vissza. A második évben az új egyéves hajtásokat újra 4-6 szemre vágjuk vissza, és ezáltal egy egyenletes korona alakul ki. A talajt nyáron tartsuk gyommentesen, de ne kapáljunk mélyen, nehogy megsértsük a sekélyen elhelyezkedő gyökereket.

A jó terméshozamot csak rendszeres metszéssel tudjuk fenntartani. A sűrűbb bokrú fajtáknál a fiatal vesszőket folyamatosan ritkítsuk, idősebb korban pedig gondoskodjunk az 5-6 éves vázágak cseréjéről.

Ribiszkéből választhatunk pirosat vagy sárgát, vagy feketét, bármelyikből érdemes a kert egyik szegletébe ültetni. A piros bogyójú ribiszke a legízletesebb íze kellemesen édes, a sárga színű fanyar, míg a fekete ribiszke a bor és ivólé készítésére a legalkalmasabb. A piros ribizli kiváló antioxidáns forrás, hiszen magas C-vitamin tartalommal rendelkezik, négyszer több van benne, mint a narancsban. Nem véletlenül alkalmazták már korábban is skorbut ellen eme fanyar ízű bogyós gyümölcsöt.

Flavonoid tartalma hatékony segítséget nyújt a szabadgyökök elleni védekezésben, segíti a C-vitamin felvételét a májban, vesében és mellékvesében, a gyümölcsben található béta- karotinnal együtt - több kutatás is kimutatta - daganatmegelőző hatása is van.

A fekete bogyós változata a hűvösebb, árnyékosabb területeket kedveli. Ez a növény ribiszke néven is ismert.

Élettani értékeit nézve, C-vitamin tartalma nagyon jelentős, sok benne az E- és B- vitamin, a karotin és a vas. A fekete bogyók vitamintartalma akár ötször nagyobb, mint a pirosé.

Ásványi anyagokban is jelentős, nátrium, kalcium, foszfor, magnézium tartalma kiemelkedő. Magas vitamintartalma erősíti az immunrendszert. Magas pektintartalma jó hatással van az emésztésre, az egészséges bélflórára. Gyümölcs- és szőlőcukor tartalma optimális szinten tartja a vércukorszintet. Energiatartalma alacsony, ezért a cukorbetegek és a fogyókúrázók számára is ideális.

Különleges a ribizliből nyert olaj, mely az érzékeny bőrűeknek nyújt megoldást. Megnyugtatja az érzékeny bőrt, táplálja, ápolja. Nyersen fogyasztva nyerhetjük belőle a legtöbb értékes vitamint. Ízletes lekvár, dzsem, szörp, gyümölcslé és bor is készülhet belőle.

Szaporítása fás dugványozással, tősarjak leválasztásával történik.

(Forrás: hobbikerteszet.hu)