Jump to content

A nem túl ismert és a nem túl kedvelt

2017. 11. 30. 09:49

Eredetileg Dél-Nyugat-Ázsiából származik, és az első nagy karavánokkal jutott nyugatra. A - Foeniculum vulgare -t már a görögök és a rómaiak is termesztették, egyfajta varázserőt tulajdonítottak neki.  Pontosabban a rómaiak úgy gondolták, hogy az édeskömény a kitartást és a látóképességet pozitívan befolyásolja. A gumós édeskömény ma is sok országban a divatos növények közé tartozik. Nemes aromája, édes, ánizsra emlékeztető íze miatt az ínyencek körében hódít magának egyre nagyobb teret. Itthon nem túl közkedvelt Cserni professzor immár lassan 30 éves odaadó munkásságának dacára .

Szabadföldön leghamarabb május végétől helyre vethető, de mivel éghajlati adottságaink között (különösen megváltozott éghajlatunkon) hajlamos a felmagzásra, kísérleti tapasztalataink szerint a legkedvezőbb vetési idő július eleje. Így ősszel szedhetjük, szeptember végén, október elején. Ilyenkor a növény már nem megy magszárba, mivel a nappalok egyre rövidülnek, hűvösebb, párásabb az idő. Azok közé a növények közé tartozik, amivel könnyű otthon boldogulni. A mélyrétegű, humuszos, laza szerkezetű kerti talajt kedveli legjobban. Tenyészideje 80-110 nap.

A növény 1,5 m magasra nőhet, és ezért sok helyre van szüksége. Egy teljesen napsütötte hely, és kevés mész az összes extra dolog, amire ennek a buja, kicsit rendezetlenül kinéző, növénynek igénye van. Nagyon jól használható az ágyásban háttérnövényként, halványzöld leveleivel és sárga ernyővirágzatával különleges hatást biztosít. Az édeskömény a kaporfélék családjába tartozik, de nem célszerű őket túl szorosan egymás mellé ültetni, mert keresztporzás esetén mindkét növény elveszíti aromáját. Időről időre távolítsuk el a magernyőt, mielőtt a magvak lehullanak a földre. Lógassuk a lefelé fordított magernyőket egy tál fölé szárítás céljából. A mag magától kihullik, és ebből egész télre elegendő jut konyhai használatra. A var. vulgare termésének íze csípős, kissé édeskés, ez a legjobb fűszeralapanyag. A var. dulce termése a legédesebb, csípős íztől mentes.

A gumós édeskömény elsősorban a zöldségnövények választékbővítésére alkalmas. A növény minden része édes, fűszeres ízű, illóolajat tartalmazó. Anethol tartalma miatt fiziológiás hatása jelentős étvágygerjesztő, élénkítő, bélgörcs- és hurutoldó, vizelet- és szélhajtó, tejszaporító. Az édeskömény magja épp ezért egy babateából sem maradhat ki. A hasfájós csecsemőknek minden étkezés után két teáskanál édesköményteát kell adni. Az összepréselt magokból készült édeskömény- tea segít a testsúlycsökkentésben és a méregtelenítésben, többek között azért, mert csökkenti az éhségérzetet, és az ételekben lévő zsír gyorsabban megemésztődik.

A gumó rostban gazdag, kedvező étrendi hatása mellett bizonyos puffasztó hatása is van. Cukortartalma mellett jelentős a foszfor- és kalciumtartalma. Tartalmaz béta- karotint, B1-, B2-, B5-, B6-, C- és PP vitaminokat.

A magyar népi gyógyászatban is használták az édeskömény főzetét szemborogatásra. Fűszerként főleg az olajbogyók eltartásához szükséges, de befőttek és kenyérfélék ízesítőjeként is ismert.

(Forrás: eletmodszer.com)