A parlagfű - Ambrosia artemisiifolia - észak- amerikai eredetű faj, melynek ezért természetes kártevői odaát maradtak, következésképpen olyan mértékű térfoglalásra tettük képessé, ha úgy tetszik: helyzetbe hoztuk, amire magától nem lett volna képes.

Kétszikű, 20–140 cm magas, terebélyes, ágas egyéves növény. Karógyökere mélyen behatol a föld alá, ezért olyan nehéz kiszakítani a szárazabb talajból. Központi egyenes, tompa négy élű szárral rendelkezik, amelynek sűrű oldalhajtásai vannak. Ha kapával, vagy fűnyíróval próbálnánk eltávolítani, csak azt érjük el,hogy a talajhoz közeli néhány cm-es részen 2-3 elágazás fejlődik Magassága átlagosan 120–140 cm körül alakul, de optimális körülmények között 200 cm-nél is nagyobbra nőhet.

Levelei rendkívül változatosak, általában 1- vagy 2-szeresen szárnyasan szeldeltek, kétoldalt sűrűn szőrözöttek. A szőrök a levél fonákján hosszabbak. A levél színe sötétzöld, fonákja szürkészöld. A sárga színű 4–5 mm-es porzós fészkek a legfelső hajtások végén, rövid kocsányon ülnek, 10–15 virágot tartalmaznak.

Virágpora az arra érzékenyeknél súlyos allergiát okozhat. A termős virágok a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatóak. Termése 2–4 mm hosszú, szürke, szív alakú kaszat. Egy fogazott burok takarja a termő részt, amely az érés után a terméssel együtt lehullik. A virágok aránya a növényzet sűrűsége szerint változik. Ritka állományban inkább a termős, sűrű állományban a porzós virágok dominálnak.

Tudnunk kell róla, hogy még virágzás előtt kell irtani, mert mikor termést (magokat) hoz és elszóródik a szél által, a magok 40 évig is képesek életben maradni és várni a legcsekélyebb kedvező feltételre. Tehát, ha nem akarjuk - túl a bírságon - , hogy ez a növény elszaporodjon a kertünkben, akkor minnél korábban kell kitépni a földből, mert később már késő lesz. Egy hasznos tanács: lehetőleg eső után, amíg még nem ontja a pollent és akkor könnyebben kitéphető.

Fontos lenne a régi legelők, kaszálók fenntartása, beszántásuk kerülése. Erdőkbe sem hatol be, ezért hosszú távon jó megelőzés a parlagterületek erdősítése. Ha a parlagfüves területet magára hagyják, az őshonos növények ismét elfoglalják a helyüket, és kb. 3-4 év alatt kiszorítják - „kipusztítják”, ezért is fontos lehet a legelők, kaszálók megtartása és fejlesztése azokon a területeken, ahol már nem érdemes haszonnövényeket termeszteni.