Itt van mindjárt az első, az aranyvessző.
Az aranyvessző - Solidago - két- három méter magas, karcsú, sűrű levelű, a tövénél bokrosodó kórók. Magyarországon elsősorban erdőszélén, töltésen, száraz réteken erdei tisztáson és utak mentén, de bekötözik kertünkbe is, júliustól-októberig aranyozza be élénk sárga virágaival a tájat.Erőteljes növekedésű, felálló szárú évelő növény. Levelei fogazott szélűek, lándzsásak. Virágzatuk fészekvirágzat. A közönséges aranyvessző ( Solidago virgaurea) esetében bugás, karcsú, térben rendezett, míg a kanadai aranyvessző ( Solidago canadensis) és a óriás aranyvessző (Solidago gigantea) fajoknál ívesen hajló fürtöt alkot. Termése kaszat.A vadon is élő közönséges aranyvessző egyik régi neve “istápfű” arra utal, hogy betegek istápolására, azaz gyógyítására már évszázadok óta használják. A középkori füveskönyvekben is tárgyalták sokféle gyógyhatását. A Solidago név a solidare=megerősítést, gyógyítást jelentő szóból ered, ami szintén gyógyhatására utal.
A következő a tavasszal virágzó, lombhullató cserje, az aranyág, vagy más néven aranyfa.
Kora tavasszal az élénk arany virágok jelzőtűzként fénylenek és nagy távolságból is jól látszanak.
Az aranyág - Forsythia x intermedia - virág négy szirma kiszélesedő és kissé harang alakú. A virágok a csupasz ágakon nyílnak, és csodás színfoltot alkotnak. A levelek akkor jelennek meg, amikor a virágok kezdenek hervadni. Innentől a növény kellemes, de már nem annyira érdekes. Más szóval , az aranyág virágzáskor éli aranykorát, kora tavasszal. Ez azt jelenti, hogy ületethetjük, az ágyás hátsó részébe, ahol virágzáskor remekül látszani fog, és ahol az év hátralévő részében háttérként funkcionál. vagy ültethetjük sövényként. Bátran nyírhatjuk, metszhetjük kedvünk és ízlésünk szerint, de csak virágzás után. Szaporítása dugványozással történik, vagy egyszerűen a lehajló ágra szórunk földet, majd másik évben leválasztjuk az anyanövényről.
És a harmadik az aranyeső.
A szép, plasztikus magyar nevét aranysárga, lecsüngő fürtvirágzatáról kapta, a népnyelv sárga akácként vagy aranyfürtként is emlegeti. Virágzási ideje április- május, ezért most még nemigen viríthat tájainkon. Az aranyeső a napfényes erdők, sziklás és köves lejtők lakója, 5–7 méterre nő, és minden része erősen mérgező.
Az aranyeső - Laburnum anagyroides -Tövétől ágas, felfelé törő 4 méteres cserjéről van szó. Kérge szürkészöld, levele mattzöld. Szintén sárga virágai vannak, ám ezek 10-15 cm-es fürtökben nyílnak és május-júniusban. Illata enyhén édes. Zöldesszürke termése még télen is megmarad. Talajban annyira nem válogat, hogy szárazabb, meszes helyeken is megmarad. Fénykedvelő. Széles lombot nevel, amire jó ha már ültetésekor gondolunk. Mérgező növény, magja különösen, ezért kisgyerekek, háziállatok jelenlétekor legyünk tekintettel erre is. Metszeni nem kell. Szoliterként alkalmazzuk, vagy hasonló méretű cserjék közé színfoltnak. Hosszúfürtű változata hasonló az alapfajhoz, méretben igényeiben, de 50 cm-es fürtön hozza virágait.
