A csicseriborsó 40-70 cm magas egynyári növény. Karógyökeres, gyors növekedésű, tőből elágazó, bokrosodó, mirigyszőrökkel sűrűn fedett, páratlanul szárnyalt levélzetű, mélyen gyökerező, a felfújt, dudaszerű hüvelyben 1-2 magvat nevel.

Mivel ez a hüvelyes növény melegigényesebb, mint a zöldborsó, ezért vetni március közepétől április végéig érdemes. Gyommentes talajba szórjuk a magokat, 4-5 cm mélyen, nagyjából 30 cm sortávolságra. Mivel akár egy méter magasra is megnőhet, ezért jó, ha valamilyen támasztékkal segítjük mind a magunk munkáját, mind a növény növekedését.

A betakarítást július végétől lehet végezni. Ha kézzel aratjuk, akkor a legjobb kinyűni (gyökerestül kihúzni) a növényeket. Ha már érettek a magvak, sárgásak a hüvelyek, akkor vigyázzunk, nehogy megázzon, mert utána peregni kezd. Csépelni házilag úgy lehet, hogy a kinyűtt csicseriborsót zsákba tömjük, majd alaposan megtapossuk. Az összetört anyagot géppel kiszeleljük, gép hiányában szél vagy rosta segítségével választjuk szét a magot, illetve a kisebb, nem ehető részeket.

A folytonos növekedésű csicseriborsó zöldborsóként tovább fogyasztható, elhúzódó virágzása miatt akár egy hónapig is frissen szedhető. Majd száraz borsóként fogyasztjuk. Étkezésre, tápszerek készítésére alkalmas.

A csicseriborsó szárazságtűrő növény, és további nagy előnye, hogy nem pereg, és nem zsizsikesedik. Termesztése könnyű, két kapálással és két gyomlálással meg lehet termelni. Mindezek mellé társul jó beltartalmi értéke, optimális fehérje-összetétele.

Nézzük, miért is olyan fontos, hogy újra rátaláljunk és a konyhánkban is egyre nagyobb szerepet kapjon.

A kén tartalmú aminosavakon kívül minden esszenciális aminosavat tartalmaz. A kéntartalmú aminosavak más gabonafélék fogyasztásával pótolhatók. Fontos még magas keményítő tartalma. Jelentős az egyéb szénhidrát tartalma is. Étkezési rostokban gazdag. Táplálkozás élettani szempontból fontos telítetlen zsírsavakat tartalmaz (linolénsav, oleinsav). Olajában fontos szterolok találhatók. Jelentős vitaminforrás. Vas, réz, magnézium tartalma is jelentős.

Kellemes, dióra emlékeztető aromájú. Fűszerezhetjük a fokhagymától a szerecsendión át a gyömbérig, bármivel. Néhány órára vagy akár egész éjszakára áztassuk vízbe, majd öblítés után kezdjük el főzni!

Indiában az egyik legfontosabb fehérjeforrás, curry-ket, főzelékeket csinálnak belőle. Az olaszok például a mi bablevesünkhöz hasonló sűrű levesnek (pasta e ceci) vagy a lisztjéből készülő vékony lepénynek (farinata) fogyasztják. A Közel- Keleten, ill. Észak- Afrikában hummuszként, azaz citromos, fokhagymás püréként, vagy fűszeres raguként, tagineként, ill. kuszkusszal kerül az asztalra. A törökök megsütik és chips helyett rágcsálják (leblebi). A gazdag húsleves, a cocido madrileno az egyik legjellegzetesebb spanyol étel. A teljes étkezésnek is beillő ragulevest levét első, húsát és csicseriborsóval gazdagított zöldségeit pedig második fogásként szolgálják fel.