Lombosmohák
A mohák törzse két élesen elkülönülő osztályra: máj és lombosmohákra tagozódik. Főleg a hűvös és a mérsékelt égöv növényei. Hazánkban megközelítőleg 600 fajuk él. Fajszámuk a virágos növényekének több mint ötöde. A mohák legnagyobb része nedves, nyirkos körülmények között, források környékén, mocsarakban, fák, sziklák nyirkos részein, összefolyó vizekben él. Néhány fajuk kimondottan vízi. Ivaros úton csak vízben tudnak szaporodni. A hímivarsejtek víz segítségével jutnak a petesejtekhez. Számos mohát szabad szemmel, másokat nagyítóval, jó néhányat csak mikroszkóppal határozhatunk meg. Egyesek spóratartó nélkül, mások csak spóratartójuk vizsgálatával határozhatók meg.
A lombosmohákon száracskát és leveleket különböztetünk meg. Szárukat levelek sokasága fedi, gyökerük nincs. Fonalas, gyökérszerű képleteik rögzítik a növényt a talajhoz, s szívják fel számára a vizet. A száracska lehet egyszerű vagy elágazó. Az ivarszervek az oldalágon vagy a csúcson jelennek meg. A rendszertanilag a lombosmohákhoz tartozó tőzegmohák lápjaink tőzegalkotó fajai, amelyek zöme élőhelyükkel együtt védett. A növények rendkívüli nedvszívó és nedvességtartó képessége az erdei mohaszint vízháztartását szabályozza. A vízi fajok felhasználásával az akváriumba ültetett növényfajok választékát gazdagíthatja.
Füzéres süllőhínár
A nemzetség két hazai faja gyökerező hínárjaink közé tartozik. Mindkettő az alámerült nagy hínár tagja. Virágaik egylakiak, kicsik, négytagúak, a levélhónaljakban növő, végálló füzéreik kiemelkednek a vízből. Mindkét faj kedvelt akváriumi növény, akváriumban is fényigényes. Kerti tavakba is telepíthető. Dús hajtásrendszerük vízi-rovaroknak, rákoknak, apró és ragadozó halaknak rejtőzködést, ragacsos ikrájú halaknak ikrafészket biztosít. Előszeretettel ikrázik rájuk a fogas süllő, nevük is valószínűleg innen ered. A kikelt süllőivadékok eleinte a növényen maradnak, mivel védelmet és táplálékot találnak rajta. Kisebb horgásztavakban is előnyös a süllő-hínárfajok jelenléte, de csak abban az esetben, ha nem túlzottan hínarasítanak.
A két faj víz alatti, illetve víz fölötti levelik alapján különíthetők el. A víz fölötti levelek elsősorban mocsári társulásokban jelennek meg. Ilyenkor a víz fölötti levelek zöld, vízi gyepet alkotnak. A füzéres süllőhínár víz fölötti és víz alatti levelei négyesével állnak. Június-augusztusban nyíló virágörvök murvái épek, és csak kissé hosszabbak a virágnál. A hínáros békaszőlővel a nagy hínárt alkotja. A gyűrűs süllőhínár virágörvének murvái szárnyasan hasogatottak, és jóval hosszabbak a virágnál. Víz alatti és fölötti levelei ötösével állnak egy örvben.