Jump to content

Ehető gumók 2.rész

2016. 12. 17. 01:42

A burgonya olaszokhoz a spanyolokon keresztül jutott el, ők eredetileg tartufolának (kis szarvasgombának) nevezték, később vették át a spanyolból a patatát. Európában egy darabig bizalmatlanul fogadták, főleg azért, mert sokan a mérgező levelét és termését fogyasztották el. (Fogyasztani kizárólag a gumóját szabad; a virágából keletkező bogyókban, a növény felszíni zöld részeiben, valamint a burgonyagumó "szemeiben" (rügyeiben) és a napon (fényben) tartott gumó megzöldülő héjában méreganyagot (szolanint) fejleszt.) Ráadásul egy ideig az ördög eledelének is tartották, mert a föld alatt terem.

Sokszor futunk bele olyan burgonyába, amely főzés közben szétesik, vagy épp ellenkezőleg, rommá főzhetjük, akkor sem lesz belőle jó püré. A piacokon legtöbbször a Dezirével és a Kleopátrával találkozhatunk, de melyik típus melyik burgonyás ételhez jó?

Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács burgonyaábécéjét is. Az A, B, C jelölés a konyhai felhasználási lehetőségeket takarja, tulajdonképpen ez egyfajta javaslat arra, hogy melyik ételekhez érdemes felhasználni.

A - Salátának való, nem szétfövő burgonya. A főzés után is egyben marad, anyaga finom szemcsés. Ha azt szeretnénk, hogy a burgonyasaláta egyben maradjon, vagy a látványra hajtunk a rakott burgonyánál, ezt használjuk.

Főbb fajták: a Somogyi sárga kifli, Cherie, Agata, stb

B - Főzni való, enyhén szétfővő burgonya. Kicsit fő csak szét, de még egyben marad, állagában kissé lisztes vagy kissé szappanos, közepesen finom.

Idetartoznak a Kleopátra, Desirée, Démon, Fabiola, Góliát, Hópehely, Impala, stb.

C - Szétfővő, lisztes húsú, inkább sütéshez ajánlott burgonya. Laza szerkezetű, lisztes állagú. Burgonyás tésztákhoz, chips- és hasábburgonya készítéshez, püréalapanyagnak.

Főbb fajták: Agria, Kuroda, Rioja (százszorszép), Vénusz gold, white lady, stb.

Azonban vannak a színes burgonyák. Tegyünk említést most azokról is.

Mivel “nem jutott el az összes fajta a kontinensre, az angolok és a franciák pedig mint első európai burgonyaimádók, valamiért a fehér húsúakat részesítették előnyben, ezért a néhány színes szinte teljesen kikopott az európai konyhából “.A színes burgonyák tehát nem egy új trend szülöttei, csak lemorzsolódtak az idő folyamán, vagy el sem értek Európáig sokáig. Egy másik tévhitet is eloszlatunk: a színes krumplik nem ételfestéktől színeződnek, hanem nagy mennyiségben tartalmaznak növényi színanyagokat. A piros és a lila burgonya főként antocianinokat, míg a sárga és a narancssárga húsú fajták más flavonoidokat, illetve karotinoidokat. Ezek mindegyike természetes antioxidáns, és - nem úgy, mint a C-vitamin például - főzés hatására sem bomlanak le. A nagy antioxidáns- tartalmú zöldségek (cékla, áfonya, vöröskáposzta, stb.) segítenek féken tartani az agy számára káros szabadgyököket, szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében hatékony szerepük lehet, és gátolják bizonyos daganatos betegségek kialakulását. Mind emellett, szépek. Látványosak és dekoratívak.

Honnan tudhatjuk, hogy amit vásárolunk, melyik csoportba tartozik, ha nincs rajta jelölés?  Hát sehonnan. Pontosabban tapasztalati úton tanuljuk meg, melyik, mire való. Ha kistermelőnél veszünk burgonyát a piacon, sajnos rá vagyunk hagyatkozva az eladó tisztességére. Hiszen a piacosnak az a dolga, hogy eladja az áruját és azt mondja, amit hallani szeretnénk. Tisztelet a kivételnek.

(Forrás: lilaburgonya.hu)