A szőlő-gubacsatka (Colomerus vitis) mellett még a takácsatkák is szívogathatják a szőlőt, és ezzel legyengítik azt. Három fajtáját különbözetjük meg az okozott betegség alapján. Az egyik duzzanatot okoz, a másik felsodorja a leveleket még a harmadik a rügyeket.

A nőstények telelnek át a rügypikkelyek alatt. Mikor kihajt a szőlővessző, akkor az atkák előjönnek és elkezdik a károsításukat. Már a levél rügyeket is károsítják, így abból csak deformálódott levelek képződnek.

Elsőnek a hajtások alsó levelein figyelhető meg a gubacsok képződése. Nem csak a leveleket, de a szőlő virágzatát is szívogatják, és ennek következtében azok lehullhatnak.

Évente hét nemzedéke is kifejlődik, a levélfonákon található nemezes, szöszös foltokban, mely kezdetben fehér vagy rózsaszín és később bebarnul. Az atkák nyárig a csúcsi rész felé vándorolnak (és nő a populáció), majd ősszel már lefelé az áttelelő helyre (mikor már csökken az egyedszám).

Ősszel az atkák a levelekről a levélnyélen keresztül visszamennek a rügyekhez és ott elbújva áttelelnek.

A gubacsatka elsősorban a fiatal 1-6 éves telepítések károsítója. Igazán akkor lehet veszélyes, ha a hideg tavasz miatt a hajtások növekedése vontatott.

Kémiai védekezés egyrészt lehetséges az atkaölő speciális készítményekkel pl. Envidor, Ortus.