Ha már kiválasztottuk a számunkra, vagy családunknak megfelelő szamócafajtákat, akkor vágjunk is bele az ültetésébe.

Telepítéskor ügyeljünk az ültetési mélységre. A szamóca gyöktörzsének csúcsi részében levő tőrózsában álló levelek, az ún. szívlevelek – ezek hónaljában vannak a hajtásrügyek – mindig a talajfelszín fölé kerüljenek. A gyökérnyak éppen talajszintben legyen, és szilárdan álljon. Ha ujjunkkal megcsippentve egy levelet, nem tudjuk kihúzni a palántát a földből, akkor jól elültettük.

A túl mélyre ültetett palánta rendszerint nem virágzik a következő évben. Ha viszont túl magasra kerül, akkor a gyökérnyak most ősszel kiszárad, vagy télen kifagy.

Az ültetőlyuk mérete sem mellékes. Ha túl kicsi, a sarjnövény gyökerei visszahajlanak, a palánta vontatottan fejlődik, és előbb-utóbb elpusztul.

Nem mellékes az sem, hogy milyen távolságra kerülnek egymástól a palánták. Az erős, egészséges, sűrű gyökerű növénykék 40-50 centiméterre legyenek egymástól. A sorokat művelési módszertől függő távolságra tervezzük.

Kívánatos lenne a saját és a növény érdekében is, hogy ilyenkor végezzük el a talajtakarást is.

Nedvesebben tartható a talaj, gátolja a gyomok növekedését, és tavaszra a gyümölcse is kevésbé szennyeződik. Ez tehetjük szalmával, vagy biofóliával, vagy műanyag, fekete fóliával.

Ha fekete fóliát használtunk talajtakarónak,akkor ezt még az ültetés előtt ki kell teríteni.

Célszerű az öntözővízzel együtt adagolni a műtrágyát is, ami mindenképpen klórmentes, savanyú kémhatású készítmény legyen. A boltokban beszerezhető – nem kizárólag a szamócára való, de megfelel a célnak.

Azt tudnunk kell, hogy az újonnan telepített palántánk, 1-4 éven át teremnek. Azonban arra a helyre csak pár év múlva telepíthetünk újra szamócát, mert a talajban lévő kártevők ez alatt  az idő alatt alaposan felszapodonak. Ha mégis odakerül a következő ültetvény, akkor célszerű talajfertőtsenítést végezni.

Teleltetése nem igényel különösebb feladatot tőlünk. Általánosságban elmondható, hogy a szamóca kitelel védelem nélkül is, a tövek csak különösen hideg és hó nélküli teleken fagynak ki. De mivel az eper virágrügyei már az ősz folyamán elkezdenek kifejlődni, ezért védelem nélkül ezek egy része télen elfagy. A rügyek teljes pusztulása vagy részleges sérülése pedig egyértelműen kevesebb virágot és gyengébb termést eredményez. Így tehát az eper őszi takarása nem egy kötelező, de nagyon hasznos munkálat.

Az epernél is, akárcsak más növényeknél, a különböző fajták sokszor nagyon különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy nagy szemű, sötétvörös gyümölcsű eper nem mindig olyan zamatos, mint egy kisebb, de nem annyira piacos kinézetű fajta, míg egy másik, ami évente kétszer terem, lehet, hogy sokkal érzékenyebb a szürkepenészre.  Ugyanígy van ez a fagyérzékenységgel. A takarás 5-7 cm vastag kell legyen, minél szárazabb, lazább anyagból. Erre legalkalmasabb a szalma, de használhatunk száraz falevelet vagy fűrészport is. A takarás hóolvadás után még rajta maradhat a növényeken, egészen addig, amíg ezek növekedése újra beindul.